Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Nagyiványi Fekete Gyula: A dologház és lakói [65., 1891]
ELŐSZÓ. A nemzeti erők megfeszítésének mostani korszakában, — mely egyszersmind, sajnos, a gazdászati élet pangásának szomorú korszaka, — természetszerűleg azon kérdés merül fel, van-e társadalmunknak munkakerülők számára kenyere ? A társadalom munkakerülőinek egy müveit és nemes erkölcsű nemzet sem hozhat anyagi áldozatot oly értelemben, hogy folytathassák henye életmódjukat. Bengeteg vagyon az, melyet évenkint elpusztítanak csavargóink és koldusaink. Ezekhez csatlakozik a sötét prostituczió rothasztó hadaival. És a társadalom emez ellenségei nemzedékről-nemzedékre szaporodni fognak — ha gátat nem emelünk eléjökbe; oly gátat, mely a tovaterjedés határait megszabni is képes. Társadalmi kérdéseink egyik legnagyobbikáról van itt szó, melylyel e hazában tudósnak, törvényhozónak, a kormány tagjainak s magának az egész társadalomnak valahára foglalkozni kell. Parancsolja ezt a társadalmi életrend érdeke, mert ennek ellenségeivel állunk szemben. A törvényhozó válaszsza meg a czélhoz vezető eszközt, alkossa meg a védelem intézményeit; az államigazgatás hajtsa végre lelkiismeretesen és bölcsen a törvény rendelkezéseit, — de magához a társadalomhoz is van szavunk. Olvassa el minden munkaadó e sorokat, aztán igyekezzék az államigazgatás szövetségesévé lenni, nyújtsa emberbaráti kezét azok felé, kiket szokásaik megváltoztatása, a jó és erkölcsös iránti hajlamok felébresztése után a szorgalmasak és takarékosak körébe bocsátunk el. Hogy azonban a ma mindenki által félt, megvetett és közveszélyes néposztályok tagjainak a csavargóknak és munkaképes koldusoknak megjavítása, a nemzeti munka hasznos tagjaivá idomítása lehető legyen : halaszthatlan reformra van szükség: büntető rendszerünket a dologház intézményének behozatalával kiegészíteni 1* S3