Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]
élet normalis menete közepette is hivatva volnának saját höl-' cseségüket helyezni a törvényes vagy más forrású jogban nyilvánuló nemzeti bölcseség helyébe. Csodálkozással veszszük a jeles elmék által gyakran lelkes hévvel még ma is védelmezett nézeteket, hogy a közigazgatásban a jog feltétlen uralma veszélyt hozhatna az államéletre, veszélyeztetné az összeredményt, közsikert, mely az elsődleges czél. Mi lehetetlennek tartjuk ezen formulázást «fiat jus publicum pereat res publica», mit nem kisebb jogász mint Bluntschli használ, azok követelésének jellemzésére, kik a közjognak a közcselekvőséggel való viszonyát épen olyannak hirdetik, mint a minőben a magánjog az egyesek tevékenységével áll. Nem is habozunk elfogadni az «una eademque justitia» igazságát. A közjog uralma a legfőbb érdek, minden más közérdek elérésének nélkülözhetlen előzménye, ez a «suprema lex, suprema salus rei publicae». Az újabb irodalomban, mely a közigazgatási jogszolgáltatás kérdését kiséri, az általános elvek harcza már nem éles, mindinkább tért veszítenek azok, a kik a köz- és magánjogok «lényegbeli» különbségét vitatják, s ennélfogva az igazság kiszolgáltatásának kellékeit illetőleg lényegesen eltérnek. Kevesen vannak már a franczia jog álláspontján, mely a közjogi bíráskodást fogalmilag sem akarja valóságos jogszolgáltatásnak elismerni, azt az administratio részéül tekintvén — «administration active, consultative et judici are» ■— oly lényeges részéül, hogy a nélkül az administratio maga béna s feladatára képtelen lenne. De még azok között is, kik a főszempontokban megegyeznek, a legmesszebb menő divergentia,]a van a nézeteknek a kivitel iránt, azok is — kiknek kiindulási pontja az, hogy a jog az administratioban is azonos és okvetlen érvényre emelendő, hogy itt is csak bírói védelem elégítheti azt ki, a legkülönbözőbb kivánatokkal, tervezetekkel állanak elő a megvalósításnál, úgy a szervezetet mint a hatáskört, sőt mémileg az eljárást illetőleg is. Könyvtárt képezne azon kiváló müvek gyűjteménye, melyek a szervezet kérdését taglalják. Ez dominálta a közigazgatási bíráskodás irodalmát; azok, kik a szervezet kérdésében elfoglalt álláspontra nézve megegyeztek vágj7 közeledtek, rendszerint homogen nézeteket vallottak a hatáskör szabályozása, a közigaz6 6
