Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]
4 ban és a közigazgatási bíráskodásban; a szabadság intézménye mind a kettő; az egyik nyújtja, a másik oltalmazza azt. Szerencsés az az állam, melynek ősrégi intézményeiből kölcsönzött érzéke biztos utat mutat ezen szabadsági szervezetek megvalósításánál. Az önkormányzatot illetőleg ilyen szerencsés helyzetben van hazánk; azért semmi sem kívánatosabb, mint hogy ezen történelmi intézményünket lelkiismeretes gonddal fejleszszük, kiépítsük a parlamenti alkotmány természetéhez és államunk specialis létérdekeihez idomítsuk. A közigazgatási bíráskodásra azonban kevés analógiát találunk rendi közjogunk alkotásaiban. Itt az új alkotás munkája vár törvényhozásunkra, s fényes érdem jut részéül az államszervezés művében, ha azt teljés sikerrel honosítja meg. Az 1883-ban szabályozott pénzügyi köz- igazgatási bíráskodás elég szerény és a túlovatosság jellegét magán hordó kezdemény, mely legfölebb arra volt elég, hogy megmutassa, hogy a közigazgatási bíráskodás határozottabb és teljesebb megvalósítása sem fogja megrendíteni a közigazgatásnak szükséges hatalmát. Örömmel üdvözölhette a jogbiztosság minden barátja a magyar kormány közigazgatási reformjának sorában a közig, birás- kodás kilátásba helyezését, mi jogászok egy nagy igazságszolgáltatási reformot remélünk abban, mely teljes uralomra segítendi a jogeszmét új téreken, mely szemünkben nem kevesebbet jelent, mint a közigazgatási jognak a jog nevére méltóvá tételét, reménylett, de mindig féltett várakozásoknak biztos tudattá válását. A jog fogalma kívánja azt, hogy az ítéljen vitái felett, a kinek tevékenységét szabályozza, a közigazgatási jog eszméje tiltakozik a közigazgatás önbíráskodása ellen. Az egyesek és államhatalom közötti viszony a modern szabad államban valóságos jogviszony jellegét ölti, melyet sérthet- lenül megbecsülni a közboldogság első követelményeképen mindinkább elismernek. Az új-kor szabad állama azért jogállam, mert az egyes szabadságát az állammal szemben is érvényre emelni képes. A mai jogtudományban puszta szójátéknál nem több értékű az egykor még diadalmas ellenvetés, hogy a közigazgatás sou- verain bölcseségét nem lehet a jog szabályai által oly módon megkötni, mint az egyesek magánérdekü cselekvőségét; és senki 4
