Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Kmety Károly: A közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásáról [62., 1891]
19 igazságszolgáltatási természetét; azoknak kedvéért a szorosan jogvitás ügyek is oly elbánás alá jutnak, mely a sértett jogot ki nem elégítheti. Hiába fejtegeti oly éleseimével a nagy porosz tudós, hogy bíráskodás annak eldöntése is, vájjon a jogszabály által részére szabadon hagyott körben esetszerüleg igazságosan él-e a hatóság hatalmával, mi nem követjük őt plausibilis felfogásában, és csak a jogelv, jogszabály sérelme esetén tartjuk lehetőnek a bíráskodást. Itt jeles tudósunkkal, Conchával, teljesen egy nézeten vagyunk s azt mondjuk, hogy igen is képzelhető a discretionarius ügynél is vita, lehet ezen ügynek is újabb felülvizsgálata, felülbírálása, sok oldalról, sokféle szakszerűség, czélirányosság szempontjából, lehet újabb discrecionarius eldöntése, de nem lesz az a jognak, hanem a művészetnek, gazdaságtannak, technika kívánalmainak alkalmazása, tehát nem lesz bíráskodás. Y. Eátérek most egy másik elvre, mely még szorosabban limitálja azon közigazgatási intézkedések körét, melyek köz- igazgatás bírói eljárás tárgyává tehetők. — Ez az, hogy csak alanyi jognak is sérelmét okozó közigazgatási intézkedés vagy határozat szolgálhasson alapul a közigazgatási perre, a közigazgatási biróság szorítkozzék a jogosítványok védelmezésére. A közigazgatás számtalan esetben megtörheti a működése szabályát képező jogot, s ez által a jogilag biztosított államrendet, a nélkül, hogy eljárása az egyesnek, magán- vagy közjogi természetű testületeknek is jogsérelmét képezné. Elvi jogosultsággal bir azon felfogás, hogyha a jog bárhol sérelmet szenvedett, bíróságnak kell azt helyreállítani; de gyakorlatiasabb nézetnek tartom azt, mely a nélkül, hogy kétségbe vonná, miszerint minden jogsértés megszüntetése bíráskodást kíván, a felsőbb köz- igazgatási hatóságot tartja hivatottnak a közigazgatási jog uralmának megvédésére ott, a hol csak az állami közérdeket czélozta biztosítani. A hol a közhatóság nem áll szemben mások jogviszonyaival, a hol nincs vita oly jog felett, melyet valaki a hatóság ellen sajátja gyanánt akarna érvényesíteni, ott a köz- igazgatási hatalom képes a joguralom helyreállítására, ott az ő bíráskodása nem önbíráskodás; ott elég a közigazgatási ellenőrzés ; ott a jogszabályok tisztán az állami közrendnek érdekét oltalmazzák, s ennek az érdeknek legképesebb képviselője az 2* 19
