Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Nagyiványi Fekete Gyula: A dologház és lakói [65., 1891]
71 koplal és fázik. Az ultima ratio mégis csak a dologház marad. Sohsem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a korban előre- haladottabbak mindig igyekezni fognak a könnyebb életmódot választani, megbízva abban, és nem ok nélkül, hogy mentül gyérebben fogják őket letartóztatni és igen gyakran alapos körültekintés nélkül megbüntetni. A mai magyar közigazgatás orgánumaira egyébiránt nem tanácsos továbbra is bízni e fontos ügyben a büntető hatalmat. Oly közegekkel találkozunk itt, kiknek tekintélyes része hivatás és tudományos műveltség hiányában, a közigazgatás nehéz és változatos teendőit szakszerűen teljesíteni, képességgel egyáltalán nem bir. Valóban a sarkalatos elv ellenére a büntető hatalmat, a dologházakba utasítás jogát s ebből kifolyólag a közpoti ellenőrzést is tanácsosabb lenne mindaddig, mig a fennálló közigazgatási rendszer érvényben marad, a jogszolgáltatás hatáskörébe utasítani. Nincs ország, melyben a rendőri szolgálat silányabb kezelésben részesülne, mint ez nálunk történik. Magának a rendőri jognak is alig akad nálunk komoly tudományos művelője, pedig égető szükséget elégítene ki az, a ki tudományos alapossággal megjelölné az utakat és módokat, melyek a magán- és állambiztonság szak- és korszerű megvédéséhez vezetnek. Ne is számoljunk az idegenek bizalmára és társadalmunk elismerésére addig, míg a nyugati népek rendőri szolgálatával egyenrangot nem teljesít eddig avatatlan rendőrségünk. A rendőri jognak önálló kathedrát kellene legalább egy egyetemen alapítani. Ha pedig igaz az, a mit fentebb előadtam, azon tételt kell felállítanunk, hogy már magának a dologház igazgatóságának gondoskodnia kell arról, hogy az elbocsátott, a mint szabadságát visszanyeri, ne bírhasson móddal folytathatni az iszákoskodás és semmittevés végzetes szokását; kényszeríteni kell őt a becsületes életmód folytatására. Ez az által is történhetik, ha az intézet vezetője az elbocsátást megelőzőleg, az illetékes helyi hatóság, segélyegyletek és a lelkészek közreműködése mellett elhelyezésökről gondoskodik. Kötelezném továbbá az igazgatókat annak kimutatására, hány egyént és hol sikerült elhelyezniük. 2. Az elbocsátottnak a dologházban szerzett keresményét tilos kiadni, csak oly összeg adható kezébe, mely rendeltetése isi
