Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 7. kötet (62-71. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 7. (Budapest, 1892)
Nagyiványi Fekete Gyula: A dologház és lakói [65., 1891]
35 tosítani — nem dologházba, de szegények házába helyezen- dők el.1 Az eddigi «dépőts de mendicité» oly intézet lenne, mely munkaképes, de pillanatnyi zavarban levő egyéneket fogadna be, de azonnali munkateljesítés kötelezettsége mellett.'1 2 Wintzingeroda azon reformot ajánlja a németeknek, hogy dologházaikba ezentúl csakis egészséges és erős munkakerülőket, kiknél a javulás várható — fogadjanak be. Az én álláspontom e kérdésnél a következő. Miután a dologház rendszeres munka által czélozza a munkakerülők megjavítását — természetszerűleg az ideutasítandóknál az egészség és munkaerő fenlétét elengedhetlen feltételnek tartom. De soha sem helyeselhetném azon elvet, melyet nem reformnak, hanem visszaesésnek tekintek, hogy a szokásos csavargók és koldusok ne utasíttassanak a dologházakba. Sőt ellenkezőleg, a visszaeső munkaképes csavargókat és koldusokat a javíthatóknál hosszabb időn át kívánom a dologházban tartani. Ha ily kategóriába osztjuk csavargóinkat — a felvétel feltételét illetőleg — megöltük a társadalom biztonságát, megengedtük azt, hogy a legveszélyesebb jellegű egyének folytonosan ostromolhassák a társadalmat. Azon elvet, melynél fogva az u. n. javíthatlanok nem utasíttatnának a dologházakba, erkölcsiségi szempontból is igen veszélyesnek tekintem, mert mig a kevésbbé veszélyeseket kény- szerítenők a rendes életmód folytatására — a megrögzött gazembereket megjutalmaznék korhadt életrendszerük folytatha- tásának megengedése által. Ebből tehát következik, hogy a dologház intézménye utján első sorban javítanunk kell, de egyszersmind meg kell mentenünk a társadalmat vérszopó nadá- lyaitól. Ily rendszer egy időre nagyobb mérvben fogja igénybe venni a dologházakat, de csakhamar meg fogja hozni áldásos gyümölcsét, mert elsöpri az erkölcsbontás mestereit. 1 Chaque département est term d’avoir un hospice destine á rece- voir, nourrir et entretenir les invalides et les infirmes incapables de travailler et dénués de moyens d’existance süffisante. L. Bulletin de la société générale des prisons. 1887-ből. 9. 1. 2 A avoir des dépőts de mendicité et у recevoir, pour les nourrir et entretenir les personnes valides,' dénuées, dans le moment, de moyens, d’éxistance süffisant. Id. jav. 2, art. 115 3*
