Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]
25 lön felhívás daczára, nem ad számot róla: akkor feltehető, liogv azt az érdekeltek kárára eltüntetni vagy eltitkolni fogja. Ha pedig távol van, és meghízott által sem gondoskodik a hagyatékról, akkor az érdekeltek közbelépése annál inkább indokolva van. E közbelépés abban áll, hogy az örökhagyó hitelezői és a hagyományosok, azon esetre, ha az örökös a leltárt a törvényes vágj' a meghosszabbított határidőben be nem adja, jogosítva vannak, veszély kimutatása nélkül, hagyatéki gondnok kinevezését, azaz vayyonelkülönítést kérni. Magától értetik, hogy a hitelező követelését közokirattal, teljes bizonyító erővel biró magánokirat, váltó, feltétlenül marasztaló bírói határozattal, a hagyományos pedig hagyományát a megszabott alaki kellékekkel biró és kihirdetett végrendelettel vagy öröklési szerződéssel köteles igazolni, a mint ezt a javaslat 423. §. megkívánja. Már említettük, hogy az örököst a hagyatéki terhekért az örökség értéke erejéig (pro viribus hereditatis) vagy az öröklött vagyontárgyakkal (cum viribus hereditatis) tehetjük felelőssé; felhoztuk azt is, hogy a források e részbeni kijelentései kétesek. A kérdés de lege ferenda sincs eldöntve. Elméleti szempontból egyik oldalról azt hozzák fel, hogy az örökös ugyan tulajdonosa a hagyatéki vagyonnak, de a hitelezőkkel szemben csak képviselője az örökségnek, annak vagyona és az ő vagyona tehát jogi tekintetben különvált tömegeket képeznek, s ennélfogva a terhek csak magából a hagyatékból elégíthetők ki. Más oldalról azt mondják, hogy az örökhagyó vagyona az örökösével teljesen összeolvadván, nem lehet az elkülönzött vagyonkörök fictióját fentartani, az örökös tehát a saját vagyonába beolvadt hagyatéki érték erejéig személyesen szavatol a tartozásokért. Felfogásunk szerint azonban az elmélet terén nem lehet e kérdést megoldani, mert bizonyos mértékig mindkét tábornak igaza van : az örökös ura is, de a számkérő hitelezőkkel szemben kezelője is az öröklött vagyonnak, és az utóbbi, bár az örökös vagyonával egységes egészszé egyesül, bizonyos tekintetben, pl. az örökösödési keresetnél (hereditatis petitio), az utóörökösödésnél mégis mint külön vagyon jön figyelembe. Nem elvek győznek itt, hanem azon eredmények, melyeket 91
