Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]
19 hagyatékról leltár készül, és az örökös, az érdekelt fél kívánságára, bemondását esküvel is megerősíti; akkor a félnek még mindig szabadságában áll ugyan az ellenbizonyítás; de a legtöbb esetben meg fog nyugodni az esküvel támogatott bevallásban. Ezt bizonyítja azon tapasztalat, hogy a midőn leltár készült, az érdekeltek fölötte ritkán vállalkoznak az ellenbizonyításra. De lia leltár nem vétetik fel, akkor a hány hitelező vág}’ hagyományos fog az örökös ellen pert indítani, annyi eltérés fog mutatkozni a hagyaték és értékének kimutatásában. Mert jegyezzük meg jól, hogy a javaslat szerint, a mi különben rendszerében rejlik, a bizonyítás az örököst terheli, míg az érdekelt fél csak a hagyaték elleni követelést tartozik igazolni. A hagyaték képe tehát változni fog a per esélyei szerint: az egyik hitelező vagy hagyományossal szemben több, a másik ellen kevesebb vagyont vágj’ értéket lesz szerencsés az örökös bizonyítani. De a javaslat meg sem jelöli, hogy mely időpont szerint számítandó ki az örökség értéke. Nem tudni, vájjon az örökhagyó halála, az elfogadási nyilatkozat megtétele, az örökség birtokbavétele, vagy az illető per megindításának napja legyen-e irányadó? A 410. íj-ból lehet ugyan következtetni, hogy a javaslat az örökhagyó halálának napját tartja szem előtt; ámde miként alakúi majd az ekkori érték bizonyítása oly pereknél, melyek csak évek múltán indúlnak ? Miután továbbá minden érdekelt fél, az általa okozott perben, az örökös bizonyítékait megtámadhatja és ellenbizonyítással élhet, a később jelentkezőkre nézve a korábban hozott Ítéletek nem képeznek rés iudicatát. Az örökös tehát folyton megújuló zaklatásoknak lesz kitéve, s a perrendszerűleg megállapított hagyatéki állagra és értékre sem fog hivatkozhatni. S e hivatkozás végleg el fog esni, ha az előbb jelentkező hitelező per nélkül nyert kielégítést, s más hitelező utóbb jó későn támadja meg perrel az örököst. A komplikatiókat tetézi a javaslat azon intézkedése, hogy az örökös a 6 hó alatt jelentkező hitelezőnek a beszedett haszonvételekkel is felelős. Elismert jogtétel, hogy a jóhiszemű birtokos az elhasznált gyümölcsöket nem tartozik kiadni. A javaslat szerint azonban az örökös, bármelyik hitelező egyszerű jelentkezése által rosszhiszembe esik, azaz köteles a beszedett jövedelmeket 2* 85
