Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
40 Miben állott az inquisitorius per főhibája ? Abban, hogy a bűnvádi üldözés és bíráskodás lényegesen eltérő functióit egyesítette. Ugyanazon biró, ki valakiben valamely büntetendő cselekmény tettesét felfedezni vélte, Ítélt egyúttal a fölött, vájjon a nézete szerint bűnös egyén azt tényleg elkövette. Ezen eljárás egyedüli előnye volt ama közvetlenség, mely az eljárás egész folyamán érvényesült, úgy bogy az Írásbeli feljegyzés csak a felülvizsgáló hatóság tájékoztatására szolgált. Már nevezetes haladást képezett azon újítás, hogy az ítélethozatal a vizsgálat vezetőjétől különböző bírói személyre hárult, ki azonban az inquirens által felvett jegyzőkönyvek, tehát nem közvetlen észlelés alapján hozta meg határozatát. Ilyen az eljárás ma is a katonai bíróságoknál. Igen fontos lépés a bűnvádi eljárás helyes szervezése felé történt a franczia, illetve a 48-diki forradalom folytán, mely az ítélő biró helyes információjára szükségesnek találta a contradictorius rendszert annak természetszerű elő föltételeivel: a szóbeliség és közvetlenséggel. Az újabb rendszertől azonban kedvező eredményeket csak a régi írásbeliség által nyújtott folytonos ellenőrzés mellett vártak. Ezen okból meghagyták a bírói elővizsgálatot, mely a közvetlenség előnyeit bizonyos pontig illusoriussá teszi és a mellett a kényszerrendszabályok fölötti határozatot azon személyre bízza, ki bennök joggal látja feladatának könnyítését. Ebben rejlik a bírói hicatalnok által vezetett elővizsgálat veszélyessége az egyéni szabadságra nézve. Különben is a vizsgálat nem bírói, hanem rendőri, illetve közvádlói functió. A bírói bizonyítási eljárás egy előre meghatározott themára vonatkozik; a biró maga bizonyos szabatosan körülirt, és meghatározott tények valósága vagy valótlansága fölött ítél. A vizsgálat egyelőre még bizonytalan tények felderítésére törekszik, és végpontját ott éri el, hol határozott eredményre positiv vagy negatív irányban jutnia sikerült. A vizsgálat- vagy nyomozatiid! egész általánosságban azt kérdezik: mi történt; ki követte el a bűntettet ? A biró mint ilyen más kérdésre nem felelhet mint arra: igaz-e, hogy X. Y. ezen határozott, bűntettet elkövette? Nagy tévedés volna továbbá, ha feltennők, hogy a bírói függetlenség megadja a vizsgálatnak ama részrehajlatlanságot és. 40
