Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
38 nak természetellenes egyesítése szükségessé tette volna a védelem minél nagyobb erősbítését. Egy török közmondás azt tartja: «Ha birád a vádlód, az Isten legyen a védőd». Ezzel ellentétben a védelem tiszte ugyanazon közegre hárult, a kiből a vádlói functio már kiszorította a bírói szellemet. Terhelt érdekeinek megóvásában az eljárás arra szorítkozott, hogy bizonyos gyanúokokat kívánt meg a vizsgálati fogság elrendeléséhez. A praxis minden embere tudja, hogy mily gyakran előzik meg ily gyanúokok az eljárás megindítását, melyeket az elfogulatlan, azaz nem egyoldalulag a bűnösség föltevéséből kiinduló vizsgálat csakhamar szétoszlat. Ennek lehetőségét kizárta a nyomozó rendszer, midőn a vizsgálati fogságot felhasználta a gyanúokok igazolására, melyek alapján azt elrendelte, és viszont a tortúrát alkalmazta amaz úr kitöltésére, melyet a bizonyítékok lánczo- latában a vizsgálati fogságban rejlő kényszer nem volt képes kitölteni és végre az elitélő sentenciával betetőzte azon épületet, mely a puszta feltevés alapján a lélektani és testi kényszer által összehordott anyagból készült. A tortura eltörlésével a helyzet csak keveset javult. Midőn Mária Terézia 1776-ban eltörölte a nyomokat hagyó kínzást, a praxis emberei elégtelennek találták a Theresiana rendelkezéseit a vizsgálati fogságra vonatkozólag; már közvetlen utódja II. József, a liberalis és humanus fejedelem oly eljárást léptetett életbe (Alig. Criminal- gerichtsordnéng wom 17. Juni 1788), mely a kérdéses vizsgálati eszközt extensive és intensive hatékonyabbá tette az inquirens kezében. Ettől az időtől fogva a vizsgálati fogság a tortura surro- gatuma gyanánt szerepelt. Csak erre a korszakra vonatkozólag állanak ünnepelt mesterünk arany szavai:1 «A fogásos kérdések, vádlott folytonos zaklatásai, egyrészről a kilátásba helyezett enyhébb elbánás és a kegyelmes Ítélet, másrészt a nélkülözések, a vizsgálati fogság beláthatatlan ideig tarló kiterjesztése és súlyosbítása, elvonása minden lehetőségnek, hogy vádlott övéivel érintkezzék, a vizsgáló által használt megengedett hazugságok, tehát a közvetlen mechanical kínzáson kívül a tortúra minden más nemének és fajának felhasználása azon szerencsét1 Gsemegi Kdrolynak a bűnvádi javaslathoz irt általános indokolásából 213. 1. 38
