Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
jutott az eljárásban a vizsgálati fogság ismeretlen a német eljárásban. Összefügg ez a bizonyítás módjának sajátszerűségével. Míg az újabb büntetőperben a bizonyítás kötelezettsége és terhe a vádlóra bárul, addig a régi jogrendszerekben vádlott előnyét képezi, ha megengedtetik neki a bizonyítás. Szabad emberrel szemben a bizonyítási jog átruházása a vádlóra súlyos sértést képezne, és csak akkor foghat helyet, hogyha a terhelt előzőleg (tettenérés vagy engedetlenség folytán) szabadságától megfosztatott. A «favor defensionis» ezen sajátságos és mai napság egészen érthetetlen fölfogása megint egyenes folyománya a bizonyítás sajátszerűségének. Az u. n. subjectiv bizonyítási rendszer szerint, mely a german jogokat jellemzi, a hol nem a vallomás tartalma, hanem a bizonyító fél szavahihetősége bírt döntő fontossággal, érdekében állott a vádlottnak, hogy őt bocsássák esküre, neki engedtessék meg a provocatio egy felsőbb hatalomra, mely az istenítéletekre vezetett. Ott, hol a bíró benső meggyőződése magával a tett elkövetésével semmi összefüggésben levő külső, érzékileg észlelhető tényekre alapíttatik, s így az ítélethozatal inkább az érzés mint az értelem országába tartozik — hol a vádlott bizonyít és nem a vádló, nincs szükség oly intézkedésekre, melyeket feladatának megkönnyítésére a vádló használ, kire egy változott fölfogás a bizonyítás terhét rótta. Harmadik, és legérdekesebb alakjában a vizsgálati fogság akkor jelentkezett, midőn következtetés és combinatio segélyével, a bizonyítási eszközök mesterséges csoportosításával a bűnösséget bizonyítani kezdték. Ezen változást a bizonyítási rendszerben és vele együtt a vizsgálati fogság egy új jelentkezési formáját a canoni jog befolyása a világi törvénykezésre Olaszországban és onnan a középeurópai jogfejlődésre idézte elő. Mindenesetre sajátságos tünemény, hogy épen az egyház szakított először ama primitív felfogással, mely egy felsőbb lény vélelmezett beavatkozásától tette függővé vádlott sorsát, és bűnösségének bizonyítására a római jog nyomdokain haladva a bizonyítékoknak mesterségesen összerakott épületét és a bün- jelenségeknek gondosan szőtt hálóját tartotta szükségesnek. Még a közönséges (III. Innocens előtti) canonjogi inquisitióban, mely gyanúval terhelt egyházi dignitariusok ellen irányult, ismeretlen volt a vizsgálati fogság. Ezen eljárás nyomozó volt ugyan — tO 30
