Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: A feltételes elítélésről [56., 1891]
a kik egy beteges humanismnssal szemben az ellenkező túlhaj- tást — mondhatom igen ellenszenves módon — képviselik. Csak az egy Mittelstádt-et kell említenem. Neve azonos ama törekvésekkel, melyek a modern judicatura arczába a középkori vadság és nyerseség vonásait szeretnék vésni; a biró rendelkezésére akarná bocsátani mindazokat az eszközöket, melyek az emberi kedélyt félelemmel és borzadálylyal töltik el, tekintet nélkül a vádlottnak testi épségére s életére, csak azon korlátozással, hogy alkalmasak legyenek a szenvedést azon fokig felemelni, a hol az emberi természet még a kín elszenvedésére képes. Kijegyeztem egy tételt az ő munkájából, mely 1879-ben Lipcsében jelent meg «Gegen die Freiheits-Strafen» czírn alatt s a hol a következőket mondja : «Der Strafgefangene soll harte Sklavenarbeit thun, weil er in Strafknechtschaft ist. Er soll rücksichtslos angespannt und erbarmungslos angetrieben werden im Scharwerk jeglicher Art, soweit das Mark seiner Knochen und die Sehnen seines Fleisches es ertragen. Und er soll das als grausame Pein empfinden, Körper und Seele sollen darunter leiden, aufstöhnen und zusammenbrechen und Jedermann soll wissen, dass dies die gerechte Ordnung dieser Welt sei.» Ha egy ilyen ember tárt karokkal üdvözli a feltételes elitélés intézményét, akkor ő más reményeket fűz annak életbeléptetéséhez, mint dr. Fayer t. tagtársunk. Logicai szempontból különben én nem teszek kifogást azon buzgalom ellen, a melylyel t. tagtársunk az intézmény átültetését sürgeti. О egész életén át azon volt, hogy a büntető törvénykönyv minél ritkábban és minél kevesebb nyomatékkai érvényesüljön a vádlottra nézve. Minden felmentő Ítéletet, akár kelt légyen az Magyarországon, akár a külföldön, örömmel registrál; a 92. §. neki jobban tetszik, mint a 91. §., tehát szívesen illesztette be rendszerébe az uj intézményt, mely ugyan mögötte áll a felmentő ítéletnek, de a rendkívüli enyhítés előtt rangiroz. Míg tehát külföldön a büntetés feltételes elengedése bizonyos esetekben szükségképi corrolariumát bírja a büntetés szigorításában más esetekben; míg azon javaslat, melyet Berenger 1884-ben a franczia senatus elé terjesztett, kifejezetten ezen czí- met viseli: «De l’aggravation progressive des peines en cas de récidive et de leur atténuation en cas de premier délit», magya181 5
