Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Rákosi Béla: A fegyintézeti élelmezés próbája súlymérések alapján [55., 1891]
5 munkában változatlan, és hogy annak fogyasztási mennyisége nem a bevett mennyiségből, sem a teljesített munkából, hanem az organismus fehérjetartalmú anyagának tömegétől függ; míg másrészt tudjuk azt is, hogy a széntartalmú tápláló szerekből, a dolgozó organismus jóval többet fogyaszt, mint a pihenő organismus. A pliysiologiai kísérletekből rezultáló séma már most azt mondja, hogy közepes erejű és közepes munkát teljesítő embernek kell egy egész napra 118 gramm fehérje, 56 gramm zsír és 500 gramm szénhydrat; minthogy pedig a fegyenczek nálunk ez időszerint csak közepes munkát tesznek, számukra e sémát kell elfogadni. Már most ha meg akarom tudni, hogy a nekik adott tápláló szerben megvan-e a követelt tápláló érték, egyik út az, hogy a kész táplálékból elveszek annyit, a mennyi egy fegyencznek egész napi ételmennyisége és ezt az egész mennyiséget kémiai úton alegpontosabban megvizsgálom: ez az út a legjobb, legbiztosabb, de az a hibája, bogy fölötte bonyodalmas és fáradságos, csak jól fölszerelt laboratóriumokban lehet végrehajtani, ilyenekkel pedig egy fegyliáz sem rendelkezik. E fáradságos munkát nálunk dr. Szikszay Sándor, a budapesti törvényszékekfogliáz orvosa teljesítette, a fogházban kiszolgált kosztra fordítván figyelmét. Vizsgálatainak eredménye le van téve a főügyészség által kiadott terjedelmes jelentésben. A második út, már csak hozzávető értéket adhat és egyszerű kiszámításon alapszik. Kémiai vizsgálatok alapján ugyanis tudjuk, hogy az egyes tápláló szerekben mennyi a fehérje és mennyi a széntartalmú tápláló érték. Már most nálunk, hol már az 1874-ik év óta a fegyházakban az élelmezés házi kezeléssel történik, miniszteri rendelet szabja meg, hogy lisztből, húsból, borsóból, lencséből, stb. naponkint és fejenkint mennyit kell a főzéshez kiadni. Az egyes embernek kiadott nyers tápláló szer mennyiségéből kiszámítjuk aztán a tápláló értéket fehérjében és egyébben — és megtudjuk, hogy a számítás eredménye összeadva megfelel-e a pliysiologiai sémának. E módszer is eléggé jó, de csak aproximativ és ingadozó értéket ád, mint mondám, mert az egyes kémikusok által nyert százalékos kiszámítása a tápláló értéknek nem képez fix, hanem 155
