Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]
25 jeszteni kívánja, a fenti szempontok akkor is elég irányadást fognak nyújtani arra, hogy azon esetek tekintetében, melyekre azt kiterjesztenie helyes, tájékozás nélkül ne maradjon. A belga bírák, a kik a feltételes elítélést alkalmazzák, nem is látszanak vele zavarban lenni. Prins közlése szerint1 körülbelül 280,000 eset közöl a feltételes elítélés a törvény fenállá- sának li esztendejében körülbelül 14,000 esetben fordult elő,— tehát oly arányban, mely semmi abnormitást fel nem mutat. És ha nem is lehet erre a számra hivatkozni a tekintetben, hogy általa az intézmény sikere biztosítva van, de lehet mindenesetre úgy, hogy a szerint a bíróságok az intézmény alkalmazásában irány nélkül nincsenek. Fayer László tagtárs úr tervezetének indokolásából szintén kitűnik, hogy nem e Liszt-féle felfogást tartja döntőnek, hanem a belga intézményt követi. «Különösen azon eseteket vélem az alkalmazásnál szem előtt tartandónak», — mondjaő,— «midőn a bíró czélszerünek véli kísérletet tenni, vájjon az elítélt egyén megmenthető-e még a rendes polgári életmódnak és ezzel a társadalomnak. »1 2 Ugyanezen álláspont elfoglalása tűnik ki Bodor László tagtárs úrnak Illés tagtárs úr előadásában idézett felfogásából, mely szerint «nem a büntetlen előélet magában véve, hanem az ember erkölcsi lénye veendő figyelembe s a subjektiv javulás svmptomái kell, hogy irányt adjanak az Ítéletnek». Igen, — veti ez ellen Illés tagtárs úr, — de a bírót a tettes, ki az ítélet előtt áll, rá fogja szedni, áltatással igyekezvén magát érdemesnek mutatni a kedvezményre. Ettől valóban kár nagyon félni. Először bűnözőről van szó, ki csekélységet követett el, ki még bíró előtt nem is állott. Erről nagyobb ügyességet feltenni mint a tapasztalt bíróról, ki előtt az emberek és esetek százával fordulnak meg, tűlzott félelem. Hátha még ehez hozzáveszszük azt, hogy mily csekély a baj az esetben is, ha egyszer-másszor sikerül a bíró elámítása, és érdemetlen részesül a kedvezményben ! Hisz ha érdemetlen nyerte meg és újra bűncselekvényt követ el, nem fogja a büntetést elkerülni, ha pedig a fogháztól 1 L. Zeitschrift X. Bd. 5. 6. Heft (Liszt czikkében). 2 Jogt. Közi. 29. sz. 1890. Idézett czikk. 147
