Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]
17 és következményekkel nem járó eltévelyedések, ítéletét felfüg- geszsze, és az elzárás tényleges végrehajtását függővé tegye attól, hogy a tettes később milyennek bizonyul. Lesznek tán, kik túlzottnak tartják a bíróra ily hatalmat ruházni. De ne feledjük el, hogy a feltételes elítélés összes eseteiben csak a csekély büncse- lekvényekről van szó, azokról, melyekben a mi büntető törvényünk szerint a bírónak hatalma van a büntetést ma egy napi fogházra vagy egy forint pénzbüntetésre, tehát egy egészen minimális fokra leszállítani. Ne feledjük továbbá, hogy az, hogy a bíró a tettes bünösségi fokát a tett ismerete alapján megbatát / rozni képes, csak fictio. Es no feledjük végre, hogy a bírónak az új intézmény által adott jogkör azért van megadva, hogy a romlottság azon lehetősége, mely a tettesnél fennforog, a büntetés által a bizonyossághoz közelebb ne vitessék. Ismétlem, hogy az intézmény czélját én nem ezen utóbb jellemzett jogkör megteremtésében látom. De ismétlem azt is, hogy az véleményem szerint a fejlődésnek ezen irányban való haladását megindítani alkalmas, és ha azt megindítania sikerül, evvel a büntető rendszerek fejlődésének egy magasabb fokát fogja initiálni. De akár csalódom, akár nem ezen fejlődés reményében, bizonyos az, hogy a feltételes elítélés intézménye olyan eszmekörből ered, mely a maradandó reformokat szokta adni az emberiségnek. Egyik oldalról állt a százados törvényi és bírói megszokás, mely beleélte magát abba, hogy a bűncselekvények elzárással büntetessenek. Evvel a megszokással szemben támadt fel a kutatás, és kezdte kérdezni, hogy kellőleg indokolható-e a százados szokás, és hogy milyenek azon eredmények, melyeket egy másféle rendszerrel elérni lehetne. Ez volt az eszme egyik kiindulási pontja. A másik kiindulási pont volt az emberszeretet, mely sokakban feltámadt egy oly rendszer ellen, mely csekély hibák miatt embereket, sőt gyermekeket vet oly bánásmód alá, mely erkölcsiségiiket tönkre teszi és a gyengéket romlottakká változtathatja. És bármennyire vélik az eszme ellenségei érveiket abból meríteni, hogy a félreértett humanismus és a merész újítások már sok hibás intézményt hoztak létre, mi, az intézmény barátai, mégis büszkék leszünk annak ezen családfájára, mert 2 139
