Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Reichard Zsigmond: A feltételes elítélés [54., 1890]
12 sülyedését okozza, lesüllyeszti az elítéltet önmaga előtt is, közönyössé teszi őt a közvélemény lenézése iránt és hajlamot olt belé a visszaesésre«. «Vannak a rövid büntetésre elítéltek között, — mondja a kormány jelentése, — kiket a hozzátartozóikra való gondolás a fogházban a törvényszerű bünhődésen felül kínoz,, míg másokra nézve a bírói ítélet banális formalitás, és a fogház jól berendezett vendégfogadó». Azaz, mint Le Jeune igazságügyminiszter a javaslat tárgyalása közben mondta: «a rövid idejű elzárás oly büntetés, mely a tettes gonoszságával fordított, arányban hat».* Ezen idézetekből világosan kitűnik a törvények coneep- tiója. Kiinduláspontjuk az volt, hogy vannak bűncselekvények, a melyeket káros elzárással büntetni, mert az elzárás csak kárt okozhatna a tettesek erkölcsiségében, vagy pedig mert az elzárás a concret esetben felesleges. Ez az álláspont eltér a Liszt-félétől két lényeges pontban. Az egyik az, hogy a törvényhozások álláspontja szerint, melynek az angol törvény egész nyíltan kifejezést ad, vannak a büntető törvénybe ütköző cselekvények közt olyanok, melyek formalis büntetésnél egyebet nem érdemelnek, és hogy ilyenek büntetésére a feltételes elítélés intézménye alkalmas. A másik pont pedig az, hogy Liszt a csekély bűncselekvényt elkövető egyéneket csak attól az erkölcsi mételytől félti, mely őket a gonoszokkal megtömött fogházakban érheti. A törvényhozások ellenben a bűnösök azon részét, mely ily kíméletre érdemes, meg akarják óvni azon erkölcsi degradatiótól is, melyet az elzárás ténye okoz, akár szabályszerűen, akár szabályellenesen volt az végrehajtva. Melyek azon esetek, a melyekre a törvényhozások ezen utóbbi jelzett álláspontja alapján az intézmény alkalmazandó ? A kérdés megoldása, véleményem szerint, nem nehéz. Vannak tettesek, és pedig igen számosán, a kikre nézve a rövid szabadságbüntetés tényleges szenvedést alig képez, de a kikben a becsületérzés még akkor is, ha valami csekély bűncselekvényt elkövettek, elég erős arra, hogy az elzárástól az avval járó erkölcsi megaláztatás miatt féljenek. Ezen félelem fentartása hatalmasabb óvószert képez ifjabb bűncselekvények elkövetése ellen,. * Bullet, de la Comm. Pén. Int. I. et II. Livr. 1889. 134
