Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Baumgarten Izidor: Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogságról [51., 1890]
12 pontig a Fabiny-féle Javaslat szerint is — a döntő szót az eljárás bármely stádiumában oly hatóság mondja ki, a mely a tényállást önszemléletből nem ismeri. Mi, a kik a közvetlenség minden követelményének megvalósítása nélkül tárgyalást az első folyamodású bíróság előtt nem vélünk megtarthatónak,, nem ütközünk még azon anomálián, hogy a büntetőper első bírája: a kir. ügyész, illetve a vádhatóság vádat emeljen vagy megszüntesse az eljárást, a nélkül, hogy a terheltet csak látta, a mindkét oldalról hivatkozott tanukat hallotta volna. A pernek utolsó bírája: a legfelsőbb instancia hasonlag ex actis dönt, oly biró följegyzései alapján, ki saját fölfogását az ügyről önkénytelenül vagy akarva az őt ellenőrző hatóság előtt igazolni törekszik. Mi természetesebb, minthogy a kir. ügyész vagy á kir. Curia, ki stante sessione nem intézhet kérdéseket a vádlott vagy tanukhoz, melyeket az ügy felderítésére lényegeseknek tart, hanem más hatóság közreműködésére szorul oly momentumok megállapítása végett, melyektől nézete szerint az ügy eldöntése függ; az esetek feltűnő nagy hányadában visszaadja az üatokat a vizsgálóbírónak pótlások eszközlése végett esetleg feloldja az Ítéletet és újabb nyomozásokat vagy másod-harmadszori tárgyalást rendel. Nemcsak a jogorvoslatok gyakori igénybevételei — a mint általánosan hiszik — hanem ugyanazon eljárási actus többszöri ismétlése nyújtja ki a végtelenig büntető eljárásunkat és foglalkoztatja egy ügygyei többször a felsőbb bíróságokat. A kir. ügyészség tehát, ha végleg nem akarja megakasztani a jogszolgáltatást és a felsőbb bíróság idejét a mellőzhetlen teendőktől nem akarja elvonni: kényszerül belenyugodni ott, hol nézete szerint csak a büntetés kimérésében történt csekélyebb elvétés. Ezen tapasztalati tényből indokolom ama állításomat, hogy a felsőbb bíróságok nincsenek is mindig azon helyzetben, hogy hibákat az enyhe irány felé reformáljanak. Ennyi alappal bír, tisztelt uraim! ama vád, mely a büntettek szaporodásáért felelőssé teszi a törvényhozó szigorát és a bírák kegyetlenségét. Tényleg nem a codex okozza a bűntetteket, nem a judicatura neveli a bűntetteseket, és a büntetési minimumok leszállításával, a megtorlás enyhítésével nem fogjuk a delictumok számát csökkenteni. Irigylem azok optirnismusát, 12
