Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Illés Károly: A szabadságbüntetés reformja különös tekintettel a feltételek ítéletekre [53., 1891]
19 heim, Appelius és mások intéztek ellenük, és eltekintve attól, hogy a reformerek közt is a legnagyobb eltérések, sőt ellentétek uralkodnak, s hogy az egyik theoria megczáfolja, az egyik javaslat megdönti a másikat:1 leghatározottabb vereséget akkor szenvedték, mikor a hallei győzelem után az északnémet börtönegyesület hamburgi közgyűlése (f. év május hó végén) a feltételes elítélés ellen nyilatkozott, habár ugyanott Liszt és Asch- roth személyesen védték álláspontjukat.1 1 2 Hasonló súlylyal bír az, hogy a II-od fokú bíróságok elnökei a miniszter által liozzá- jok intézett kérdésre, szintén az új intézmény ellen foglaltak állást. Erre következett a szentpétervári börtönügyi congressus, melynek magatartása szintén azt bizonyítja, hogy a jogászok lelkesedése az új intézmény iránt immár a fagypontra szállott alá. A szakosztály kihágásokra nézve még elfogadhatónak tartotta a feltételes elítélést, de a congressus ezt a minimális pártolást is megtagadta az által, hogy levette a kérdést a napirendről.3 Vájjon nem előkészítése-e ez annak, hogy lassanként az egész kísérletezés, mely most már a vergődés stádiumába jutott, csendes álomba fog elszenderülni: ezt megmutatja már a közel jövő. Bészemről «sine ira et studio» fogtam a kérdés tanulmányozásához, midőn az rokonszenvemet felköltötte, és most sajnálattal vagyok kénytelen meghajolni a kedvezőtlen eredmény előtt, melyre a logikai érvelés lánczolatán jutottam. Egyszersmind azonban felmerül előttem egész nagyságában a kérdés, hogy miután a szabadságbüntetés reformja czéljából folytatott küzdelemben sok igazság van, s minthogy a javasolt reform eszközei az itt kifejtett irányban nem látszanak megfelelőknek : mi történjék mégis a helyzet javítása érdekében. 1 Bodor is feltűnőnek mondja, hogy «e kérdésben az alapfeltételek s igy maga a czél tekintetében is, oly eltérő és ellentétes vélemények nyilvánulnak, melyekből kiviláglik, hogy a feltételes Ítélet hivei közül némelyek figyelmen kívül hagyják a bűntett által okozott közvetett kárt stb.» (Jog. Közi. id. h. 364. 1.) 2 Liszt e gyűlésen már kijelentette, hogy nem ragaszkodnék a feltételes elitéléshez, ha lehetséges volna a rövid idejű szabadság-büntetéseket magán elzárásban végrehajtani. E kijelentés legcsattanósabban bizonyítja álláspontjának gyengeségét. 2 Jogi Sz. III. k. 6. sz. 119 2*
