Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 6. kötet (51-61. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 6. (Budapest, 1891)
Kern Tivadar: Az örökös felelőssége a hagyatéki terhekért [52., 1890]
vetkeztevel pedig, ha pontosan nem jelentkezik, ismét megelőz- tetik az időközben, bár 6 hó után fellépő hitelezők által! Mennyi visszaélésnek, az örökös és a hitelező, különösen az álhitelező közti összejátszásnak van így a hagyományos kitéve. S ez ellen a vagyonelkülönzés sem használ, mert a hagyományos többnyire már megtörtént iizetéssel fog szemben állni. Kiderül ezekből, hogy a zálogjogilag biztosított és az előnyös jogokkal bíró (temetkezési, leltározási költségek stb.) követeléseket kivéve, nem czélszerű a terhek kifizetését szabályokhoz kötni. Megtartásukat csakis hatósági közreműködés által biztosíthatnék, de ennek visszásságát már kifejtettük; s így ezen tekintetben is a szabályok feszélyének elejtése, az érdekek szabad versenye van helyén. Valamint élők közt, úgy itt is : «szemesé a világ». Ki-ki önmagáról gondoskodjék, — a törvény kellő eszközt kínál a végrehajtás és a vagyonelkiilönzéssel. Midőn az életben lévő adós vagyona nem fedezi a tartozásokat, szintén bizonyos vagyonérték szemben áll bizonyos adóssági tömeggel, s az állam még se lép közbe, se a vagyon felosztását, csőd esetét kivéve, nem fűzi szabályokhoz. Elismerjük, hogy a két eset nem egészen azonos, s a különbségre rá is mutatunk. Abban áll, hogy a holt ember vagyonára a hitelezőkön kívül esetleg a hagyományosok is tartanak igényt, s másrészről, hogy a még élő adós hitelezői, az ő gazdasági működésének jövendő gyümölcseire is számíthatnak, mig a hagyaték, éltető, fejlesztő és szaporító motorától megfosztott, fix értékösszeget képez. De ezen körülmények hatását ellensúlyozhatjuk. Az elsőt az által — s ezt a javaslat is teszi — hogy a ki nem elégített hitelezőnek visszkereseti jogot adunk az egészen vagy részben kielégített hagyományos ellen (407. §.). A hagyomány ajándék természetével bírván, a hitelezők jogait nem csorbíthatja. Tiszta vagyon csak az adósságok levonása után létezik, s a hagyomány az elajándékozható tiszta vagyonnak egyik része. A míg tehát az adósságok nincsenek törlesztve, a hagyományozott érték a részesített kezében sem válik tiszta hagyatéki alkatrésszé, el nem veszíti a hitelezők fedezésére irányuló rendeltetését, s ennélfogva a ki nem elégített hitelező által jogosan vétetik igénybe. Ez is mutatja, hogy a javaslatnak általunk 29 95
