Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)

Emmer Kornél: A Référé-rendszer s magyar alkalmazása [35., 1887]

39

fölött; a fait accompli, a melyet az elnöki ordonnance teremtett, többnyire annak megfontolására bírja a vesztes felet, vájjon érdemes-e költekezni ügyének további keresésére. Eleinte halogatja a főügy megindítását, utóbb feladja a határozó lépés megtételét.

Azért dicsőítik a référést kiválóan, perirtó expediensként,* a «force antilitigieuse»-ért, mely benne rejlik s azért akarta Darnaud kötelezővé tenni, hogy minden peres kérdés előbb référés-re vitessék.

Bilhard,** ki 1834-ben, 800 lapra terjedő munkát bocsátott közre a référés-ről, ezt már a czímlapon perirtó intézményként mutatja be : «A référék, vagy módok a perek keletkezésének meghiúsítására s a folyamatban lévők rövidítésére» s előszavában panaszkodik, hogy a. référés hasznosságát még nem méltányolják eléggé».

Habár mi magyarok, a szóbeliség behozatala küszöbén, a référés percsökkentő oldala iránt is bizonnyal fogékonyak vagyunk, mégis elismerni fogjuk, hogy ennél fontosabb erénye ez intézménynek az, hogy a jogélet nagymérvű szükségletét elégíti ki.

«Nincs ember — mondta Béal a référés-re vonatkozó tör- vényczikk indokolása közben, a franczia törvényhozó testület 1806. évi ápril 11-én tartott ülésében — a kinek a törvénykezés terén némi tapasztalása van, a ki arról ne győződött volna meg, hogy vannak körülmények, a melyek között egy napi, de sőt néha, nehány órányi haladék, nagy igazságtalanságok forrásává vál- hatik, helyre soha többé nem hozható jogellenes veszteségeket okozhat. Leginkább a nagyobb forgalmú városokban —így folytatja— ebben a rohamosan fejlődő Párisban különösen s óriási lakosságának közepette, ez állítás igazsága a nap minden pillanatában felismerhető. S a mi 1686-ben szükségesnek találtatott, az 1806-ban elengedhetlen. Magasztos feladatunk, hogy a référés* Bilhard. Tratte' des lieferen. 300. lap. Ha a référés-biró határozata helyesés a jog elveit nem sérti: ritka akkor az eset, hogy az álláspontjának valódi értékéről így kitanított félnek még kedve legyen, a főügyre perlekedni.

** Traité des Béférés en France, tant en matiere civile qu’en matere commerciale ou moyens de prévenir et d’abréger les procés. Par M. Bilhard. Paris 1834.

5»