Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Fodor Ármin: A fizetésképtelen adós jogcselekvényeinek megtámadása a csődön kívül [45., 1889]
7 volt elfogadva, mint a csődben, sőt előbb mintsem a csődeljárás egyáltalában létezett. A római jog, az actio paulianát már csak azért sem szoríthatta a csőd esetére, mert ez utóbbi a mai fogalmak szerint ismeretlen volt. A missio in bona, a melyre oly gyakran hivatkoznak, mint a csődeljárás elsődleges alakulatára, nem volt csődeljárás a mai értelemben, hanem a prsetori végrehajtásnak rendes alakja. A hitelezők többsége és az adós cselekvési képességének megvonása, a melyek a mai csődeljárás alapját képezik, nem kivántatott meg ahoz; a hitelezők egyenlősége, a par conditio creditorum pedig nem képezte lényeges jellegét. Ebből folyólag nem kivántatott meg az actio pauliana gyakorlásához sem a hitelezők többsége, hanem minden egyes hitelező gyakorolhatta azt. Az actio pauliana átment valamennyi újkori jogrendszerbe és a csődjognak megtámadási keresete mellett fegyvert adott az egyes hitelezőnek is, a melylyel adósa csalárd ügyleteit csődön kívül is megtámadhassa. Sehol és soha nem volt komolyan szó arról, hogy azt a csődeljárásra szorítsák. Francziaországban, a hol a csődeljárás ma is a kereskedőosztály specialis jogához tartozik, a megtámadási kereset az actio pauliana alakjában a magánjogban foglal helyet. A code civil 1167. §-a felállítja az elvet, hogy ámbár a szerződések csak a szerződő felekre bírnak hatással, és harmadik személyre sem jogok, sem kötelezettségek azokból nem keletkezhetnek, mégis a hitelezők megtámadhatják személyesen, saját nevűkben ama cselekményeket, melyeket az adós csalárdul az ő megkárosításukra elkövet, «ils peuvent attaquer les actes faits par leur débiteur en frande de leur droits».— Ezen elvnek alkalmazása az egyes jogviszonyokra, azután a code civil-ben szórványosan fordul elő. Már maga a megtámadási jognak ezen elhelyezése a közönséges polgári jogban, a code civil-ben teljesen kizárja azt, hogy az csak csőd esetében volna gyakorolható. Hasonlókép Angliában, a hol csődeljárás az 1868. évi csődtörvényig szintén csak kereskedők ellenében foglalt helyet, már 1868 előtt a törvények egész sora hozatott a czélból, hogy senki, legyen az kereskedő vagy nem, a hitelezők kijátszására 113
