Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)

Székely Ferencz: A magyar büntető törvénykönyv büntetési és börtönrendszerének jelenlegi végrehajtása és ennek eddigi eredményei [44., 1889]

10

dik, elkülönítéssel kell végrehajtani. (Kbtk 18. §). Ez tehát a szabadságvesztésbüntetésnek egyedüli neme, a hol a törvény a magánrendszert emelte érvényre. Egyébként csak az életüknek huszadik évét még túl nem haladott egyénekre nézve — javításuk czéljából — mondhatja ki a bíróság, hogy hat hónapnál tovább nem terjedő büntetésüket magán elzárásban állják ki (btk. 42. §). Ha azonban e büntetés hat hónapot meghalad, a magánelzárás annak csak egy — hat hónapot túl nem haladható — része alatt nyerhet alkalmazást. Mindezek az intézkedések — büntető törvényünk 52. §. értelmében — csak annyiban hajtandók végre, a mennyiben azt a létező viszonyok megengedik.

Még csak azt kell az eddigiek kiegészítéséül megérintenem, hogy az életkorának 12. évét már túlhaladott, de 16. évét még be nem töltött ifjú, ha a cselekménye bűnösségének fölismerése szükséges belátással nem bírt: életének 20. évéig javító-intézetben helyezhető el (84. §); ha pedig bírt ezen belátással: a büntető törvény 85. §-ában felsorolt, a rendes büntetési tételeknél igen jelentékenyen enyhébb büntetésekkel sújtandó;

továbbá, hogy a 20 éven alúli egyén nem ítélhető sem halálra, sem életfogytig tartó fegyházra (87. §) ;

végre utalnom kell büntető törvényvkönyvünk 92. §-ának ama nagy horderejű rendelkezésére, hogy rendkívüli enyhítő körülmények fenforgása esetén, az elkövetett büntetendő cselekményre a törvényben meghatározott büntetési nem a legkisebb mértékig leszállítható, sőt ha ez is túlszigoru lenne, helyette a sorban következő enyhébb büntetési nem alkalmazandó.

E kitűnő intézkedés egyrészt szerencsésen közvetít a relative határozott büntetések minimuma meghatározásával járó előnyök és hátrányok között; másrészt behozza törvényünkbe a correctionalisatio elvét, mely szerint arra nézve, hogy az ítélkezés tárgyát képező cselekmény bűntetté, vétséggé vagy kihágássá minősül-e, a biró által megállapított büntetési nem dönt.

88