Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Székely Miksa: A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvényjavaslat [43., 1889]
21 jesztésére, de nehogy egyoldalúvá váljék az előterjesztés és kasztszerüve, a jogtudósok külön gyülekezetét tartanának egy lajstrom készítésére, az igazságügyminiszter pedig választana az előterjesztettek közül. A semmítőszékre nézve minden felső bíróság kiküldené megbízottját, ezenkívül ügyvédek, tanárok külön gyülekezeten állítanák össze lajstromukat. A nagy nevű szerző igy ajánlja tervét: «megvagyunk győződve, hogy az obscurus bíró vagy ügyvéd, kinek jelleme vagy tulajdonságai meg nem felelnek, nem juthatna így előbbre illetve bírói székhez politikai vagy más befolyás utján, de ennek ellenében hány jeles ember jutna oda, a hová most, mert a központban nem ismerik vagy mert nincs befolyásos barátja, soha el nem érkezik. Az elnökre a választást tervezi és pedig a legfelsőbb itélő- szék, — a főtörvényszék és első folyamodásu törvényszék elnökeit, — a legfőbb itélőszék elnökeit pedig, a minisztertanács választaná és az elnökök állandóak volnának. Nálunk a birói ügyviteli szabályok a hivatali állomások betöltéséről, csak is az első folyamodásu bíróságoknál rendelkeznek, és meghatározzák, hogy 3 egyén hozandó javaslatba a pályázók közül, de ezen lajstromhoz a miniszter kötve nincs, a felebbviteli bíróságnál pedig még pályázatnak sincs helye (269. §.) és így e kérdés csak úgy nincs megoldva, mint a birói szervezet más kérdései. Szólanom kellene a birói fizetésről, mely nélkül az «állás tekintélye», a «hivatás méltósága» csak phrasis és mely kérdés, daczára a megváltozott gazdasági, társadalmi viszonyoknak oly következetesen mellőztetik ; szólanom kellene a bírák beosztásáról tanácsokba, hogy a polgári bírák egyoldaluakká, a büntető bírák folytonos büntetés kiszabása által tulszigoruakká ne váljanak, a nélkül, hogy igazságszolgáltatás szenvedjen általa. Pedig nagy fontosságú dolog ez, mely Francziaországbau 1820-ban akként volt szabályozva, hogy egy bizottság állapította meg évenkint a bírák beosztását, és a plenum határozott azok helyessége felett, és mely 1859-ben ugyancsak az államcsíny szerzője által akként lett módosítva, hogy az elnök az ügyészszel együtt állapította meg a beosztást, és helybe hagyás végett az igazságügy miniszter elé terjesztette azt. A második császárságnak t. i. voltak perei, melyeknél úgy kellett összeállítani a tanácsokat, hogy győzelmesen kerüljön ki belőle. 59
