Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
41 anyagi igazság kitudását elősegítő biztosítékokat; hasztalan foglalkozik a kiváló szakembereknek egy egész nagy csoportja a hazai büntetőjog művelésével; hasztalan iparkodnak bíróságaink a magasabb követelményeknek is megfelelő iudicaturát létesítem; hasztalan töpreng az adott esetben a biró, hogy fogházat vagy börtönt, börtönt vagy fegyházat szabjon-e ki: mindezek a törekvések, mindez a fáradság kárba veszett, mert a büntető igazságszolgáltatásnak legfontosabb, első sorban gyakorlati része', a büntetés végrehajtása nem megfelelő. Mellőzöm mindezek kiemelését, mert ezek a szempontok csak előttünk, jogászok előtt bírnak súlylyal. A társadalom zöme: a nagy közönség, nálunk még ennek müveit része sem, nem érdeklődik azok iránt. Ez utóbbiakkal szemben tehát rá akarok mutatni arra, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának jelenlegi módja, — minden szakember bizonyára tanusítni fogja, — állandó és folytonosan fokozódó, jelentékeny veszélyeket rejt magában a társadalomra nézve; s maga a büntetés — akár csak a méreg gyanánt ható gyógyszer, — a helyett, hogy czélját elérné: megtorolna és javítana, csak ront, csak árt. Válaszul, látom a szánakozó gúnymosolyt, melyet e figyelmeztetés kelt. Mert míg a 40-es évek nagy és halhatatlan államférfiainak nem kellett népszerűségüket félteni akkor, midőn a börtönügyi reform szükségességére rámutattak: ma már oda jutottunk, hogy számba sem vehető idealistának tekintik azt, a ki a börtönügynek a szakemberek körében általánosan szükségesnek tartott reformja körül olyan kiadásokról mer beszélni, a melyek pénzt igényelnek! Az 1840-ki országgyűléstől kiküldött bizottság a büntető és javítórendszer kidolgozásánál nem vezéreltette magát takarékossági szempontokkal. A reform akkori zászlóvivői: Deák Ferencz, báró Eötvös József, Szalay László, Szemere Bertalan és társaik nem azt kérdezték, hogy lesz-e pénz a szükségesnek tartott intézkedések megtételére; hanem javaslatba hozták azt a büntetési rendszert, a melyet a maguk benső meggyőződése és érett megfontolás után a leghelyesebbnek véltek, nem törődve azzal, hogy e 237
