Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Dell’Adami Rezső: A nemzetközi magánjog haladása [37., 1888]
35 Négy kongressust tartott. (1862. Bruxelles, 1863., Gand, 1864. Amsterdam, 1865. Bern. Az 1867-re Párisba tervezett kongressus már nem jött létre.) Évkönyveiben a legkitűnőbb jogtudósok és nemzetgazdászok munkáira találunk. Az első szakosztály az összehasonlító jogtudományé volt. A törvényeket, melyekkel foglalkozott, 3 kategóriába sorozta: 1. általános érdeküek, melyek más országban is javításként alkalmazhatók; 2. melyek nemzetközi jogi eonílietust világosan szabályoznak ; 3. melyeknek nemzetközi érdekből egyenlőknek kellene lenniök. A szakosztály főthémáiból kiemeljük az idegen társulatok nemzetközi elismerését (legjobb azóta e tárgyban az 1873. május 10-ki belga törvény), külföldi ítéletek végrehajtását, váltójog egységesítését, idegenekre vonatkozó külön magánjogi szabályok eltörlését. (Annales 1862. p. 207—225., 226—228., 1863. p. 152—181., 203—216., 1864. p. 151—164., 198—221.) Midőn e társulat felbomlott, tagjai közül Rolin-Jaequemyns, Westlake és Asser 1868-ban alapították a Revue de droit international et de legislation comparée-t, mely a különféle nemzetek első rangú szakíróit egyesítendő volt, a mi sikerült is, úgy, hogy a Revue általános jogtudományi szempontból is máig a legtartalmasabb. P. S. Mancini Olaszországban már 1867-ben indított meg parlamentaris actiót, melyet a Ratazzi kormány fel is karolt, a magánjogi és büntetőjogi contiictusok nemzetközi szabályozása iránt. A íranczia, belga és német kormányok kedvezően nyilatkoztak, de az 1870-ki háború folytán megszakadtak a tárgyalások. Ez időközben alapíttatott a párisi Société de legislation comparée, melynek nagyszerű anyaggyűjtő tevékenységét évkönyvei tanúsítják. Az association for the promotion of social sciense a nemzetközi jog kódexét egész terv alapján bizottságilag kívánta kidolgoztatni; első részét 1869-ben közzé is tette. Ez a személyjogról, idegenek jogairól, dolgokról, tulajdonszerzés és átruházásról, öröklésről és hajótörésről szól. De e mű nem folytattatott, miután 1872-ben D. P. Field teljes kódexe megjelent, melyet ő egyedül dolgozott ki, és a mely páratlan sikert aratott. 155 3*
