Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Dell’Adami Rezső: A nemzetközi magánjog haladása [37., 1888]
5 «zen anyaggal és különösen a német írók e téren is a legkülönbözőbb alaptalan elméletek gyártása által tűntek ki. Sokkal magasabb színvonalon áll és nemesebb szellem lengi át az utolsó évtizedek rendkívüli gazdag alkotásait. Es itt — mint más jogi téren is — első sorban áll Olaszország, melynek irodalma nálunk, fájdalom, a német járszalag folytán csaknem teljesen ismeretlen. Jellemző a német alaposságra és szerénységre nézve, hogy pl. L. Bar nemzetközi jogi művében (Das internationale Privat- und Strafrecht 1862) teljesen ignorálja ez irodalmat, csak a németben lát logikai elveket és Savigny és Wächter vállain vállalkozik az elmélet betetőzésére. Pedig az olasz irodalom oly terjedelmes és tartalmas, hogy arról Pierantoni egész munkát írt (Storia degli studi del diritto internazionale in Italia 1869.), F. v. Holtzendorff pedig — Mittermaier szellemi utódja Németországban és Bulmerincq mellett a nemzetközi jog terén is ma az első német író — a Revue de droit intemational-Ът (t. 2. 1870 p. 92—106) tanulmányt szentelt a «nemzetiségi elv» iskolájának. О annak eredetét visszavezeti a nagy olasz írók P. Rossi (Melanges d'économie politique, de politique etc. II-ik kötete), Komagnosi (Scienza déllé Constituzioni 1848) és Gioberti (Primato morale e civile degli Italiani 184‘3) befolyására. Mi ellenben annak keletkezési okát egyrészt az akkori olasz politikai viszonyokban, másrészt Vico szelleme uralmában látjuk, mely az olasz jogbölcsészetben ma ép oly élénk, mint száz év előtt, mikor Filangieri GöTHE-nek Nápolyban, mint a legnagyobb kincset, Vico müveit adta át. A politikai viszonyok 1848 után, az idegen uralom a legtöbb olasz állam felett, igen közelfekvő eszmévé tette a jogot nem az államhoz, hanem a nemzethez kötni s így legalább eszményileg incorporálni s egyesíteni az összes olaszokat. Ez iskola alapítója a legnagyobb élő olasz jogtudós P. S. Mancini volt, ki tanait 1851 óta hirdette a turini egyetem tanszékéről. Hatása varázsszerű volt. Az olasz ifjúság minden államból oda özönlött, meghallgatni e lelkesítő ékesszólást és eltelni a hazafiasság szellemével. Az osztrák kormány nem is késett e tanítás ellen diplomatikus úton protestálni, mely beavatkozást d'Azeglio piemonti miniszter azonban megbotránkozással visszautasított. Bosszúból a nápolyi kormány sequestrálta Mancini ottani 125
