Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
il határolni egymástól, és ragaszkodnunk kell ahhoz bármily kevéssé tetszetősen hangozzék e körben, melyben a rendes bíráskodás vagy ahhoz közeledő megoldások iránti törekvések természetszerűleg uralkodók, hogy a fegyelmi eljárás a belső szolgálati viszonyok correctivuma, mely első sorban a törvény szerinti szolgálatnak és a szolgálat rendjének fentartása szempontjából maga a vezérlő közigazgatási hatóság által kezelendő. A mi természetesen nem zárja ki azt, sőt egyenest megkívánja, hogy ez az eljárás szerveztessék igen komolyan, a lehető tárgyilagosságnak követelményei szerint, hanem mindig közigazgatási alapon, magában a közigazgatási szervezet körén belül: a mi épen nem zárja ki azt, hogy a közigazgatás-bíráskodási eljárásnak garantiái megadassanak. S épen ezen utóbbi szemponttal némi összefüggésben áll mellókészrevételem. Ugyanis a t. előadó úr különös súlyt látszott fektetni arra, hogy az egyes szakminisztériumok részint önálló biztosok által legyenek képviselve a contemplált legfőbb fórumban, részint — ha jól értettem — saját hatáskörükben hajtsák végre azon fegyelmi eljárásokat, melyekben érdekelve vannak. Pedig hát ez sem nem oly lényeges, a mint első pillanatra látszik, sem oly nagyon kívánatos. Mert ha valamely szakminisztérium megkeresése folytán megindíttatik a belügyminisztérium által a vizsgálat .... Dr. Jelűnek Arthur: Közvetlenül ő rendeli el. Dr. Lánczy Gyula: Akkor mindazon körülményekre nézve, melyek az illető szakressortot érdeklik, annak minisztériuma részletesen megkérdeztetik, az összes adatokat, felvilágosításokat stb. a belügyminisztérium rendelkezésére bocsátja. A végleges judicatura, határozat azonban kizárólag a belügyminisztériumra van bízva, s én ezt jobbnak is tartom. Miért ? Azért, t. Jogász- egylet, mert a belügyminisztérium és egyátalán a szűkebb értelemben vett belügyi közigazgatás szerveinek meg van a specialis kiképeztetése, állandó gyakorlatuk a közigazgatási jog általános alaki kérdéseinek kezelésében, a szervezeti, s így a fegyelmi eseteknek is kellő elbírálásában: míg a többi szakminisztériumok többé-kevésbbé egy specialis szak érdekeinek szempontját képviselik és egy általános szervezeti közigazgatási jog lényegéből folyó functiók teljesítésére mégis talán kevésbbé hivatottak a sajátlagos belügyi kormánynál, melynek egész osztályai állan83
