Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
39 bői eredő engedelmességből. Ez azonban büntetőjogi fogalmak szerint sohasem terjedhet annyira, hogy büntetendő cselekményre is határozza el magát és hogyha azt felsőbb utasítás folytán tenné, hogy büntetőjogi felelősségtől ment legyen. Azt hiszem, hogy ez eddig is úgy Tolt. E tekintetben talán többen lesznek, kik az előadó úrral nem értenek egyet. Abban ismét egyetértek vele, a hol nem tartja helyesnek, hogy az alispán vizsgáló és egyúttal Ítélő is, és a tiszti ügyész csak mint vádló szerepel. Vádlóról tulajdonképen szó sem lehet. Azt tehát, mit a t. előadó e részben kifogásol, én szintén helytelennek tartottam, sőt a közigazgatási bizottságban, — a mennyiben itt erről szó lehet — magam is ellentétes álláspontot foglaltam el és szerettem volna kivinni, hogy a vizsgálat ne ugyan a főjegyzőre bizassék, ki amúgy is olyannyira el van halmozva teendőkkel, hanem én arra a tiszti ügyészt a legalkalmasabb közegnek tartottam volna, és ha ezt keresztülvinni lehetett volna, a fegyelem hatályossága tekintetében igen sokat nyertünk volna. Mert most sincs abban a hiba; ha talán az első fokú választmányról nem lehetne is mondani, de azt semmiesetre sem lehet állítani, hogy a belügyminisztériumban nem kívánják a szigorú fegyelmet alkalmazni, hanem nincs kellő garantia, hogy a vizsgálat útján a substratum kideríti essék. Erre nézve kellene felelős közeget felállítani, és ez lenne a tiszti ügyész, kit szerettem volna kineveztetni. Sokkal kevesebb viszásság foglaltatott volna abban, hogy a vizsgáló közeg és az indítványozó közeg lett volna egy személy, mint hogy most a vizsgáló és a bíráskodó egy és ugyanazon személyiség. Azt is hibának tartottam, és abban egyetértek a t. előadó úrral, hogy a fegyelmi vizsgálat elrendelése tekintetében jogorvoslatnak nem volna helye a legfelsőbb instantiáig. Eir ezt helyesnek nem tartottam, de czélszerűségi tekintetekből fogadták el ezen rendelkezést, mert állítólag itt is garantiák szükségesek, nehogy már a fegyelmi vizsgálat elrendelésével zaklatásoknak legyen kitéve a köztisztviselő. En azon nézetben vagyok, hogy azon kérdés fölött, hogy szükséges-e vizsgálatot elrendelni, vagy nem, csak azon forum dönthet, mely a vizsgálat elrendelésére van jogosítva. Én nem is tudom, hogy a felsőbb hatóság mikép fog határozni. Mert e stádiumban vizsgálat még 81
