Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
terén sem lesznek azon hatással, a melyet a fentjelzett érvek nekik tulajdonítanak. A czélzott ismérvek azt akarják kifejezni, hogy a felsőbb hatóságnak meghagyása, illetve ezen meghagyás teljesítése csak az esetre nem vonhat maga után fegyelmi eljárást, ha a felsőbb hatóság alanyi, tárgyi és helyi illetősége fenforgott. Ha ezen kellékek bármelyike a felsőbb hatóság meghagyásában hiányzik, a közigazgatási eljárás törvényszerűsége azt követeli, hogy a hivatalnokot az ily meghagyás teljesítésétől el kell tiltani. Ha azonban a jelzett ismérvek tényleg fenforognak, akkor annak hang- súlyozása nem azt jelenti, hogy a köztisztviselő, a kihez ily meghagyás intéztetik, egyúttal a felsőbb hatósági meghagyásnak tartalmát elbírálás tárgyává tenni is jogosítva van, mely esetben az alsóbb hatóság tényleg a felsőbb hatóság felüli árálati közegévé válnék. Kiindulási pontul azt kell elfogadni, hogy a felsőbb hatóságok a törvény keretén belül bocsátják ki rendelkezéseiket, és hogy egyedüli czéljuk eljárásukban a törvénynek vagy az azzal egyenértékű szabványnak érvényt szerezni. Azt kell megakadályozni, hogy a felsőbb hatóság alantasabb közegeknek ne hagyja meg oly dolgok véghezvitelét, a melyek elrendelésére hatásköre ki nem terjed. A hatáskörnek szigorú elhatárolása részben csakis az által érethetik el, ha eleve ki van zárva annak lehetősége, hogy a felső bbhatóság hatáskörének túllépése esetében oly közeget találjon, a mely ezen törvénybe ütköző eljárást végrehajtja. Hogy ezen elv összhangzásba hozható a felelős kormány- rendszerrel és a kormányt megillető jogos hatalomkörrel, igazolja az 1870: XL1I. t.-cz. 16. §-ában, a mely a kormányrendeleteknek végrehajtását függetlenül azok vélt törvénybe ütközésétől, a törvényhatóságoknak, illetve azok közegeinek kötelességévé tette, fentartva az ily kormányrendeletekkel szemben a miniszteri felelősséget és a képviselőháznak alkotmányos jogkörét. Ezenkívül, — a mit tényleg a legalkotmányosabb állami élet is megkíván, — összeegyezteti a köztörvényhatósági hivatalnok felelősségét a közigazgatás egységével és a kormány parlamentaris felelősségének elvével. Egész alkotmányi és történeti fejlődésünk e kérdésre vonatkozólag megkívánja, hogy azon alapot, melyet az 1870: XLH. 22 6*
