Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
19 Már előzőleg utaltam azon szükségszerű kapcsolatra, a mely a büntetőtörvénykönyvnek a hivatali bűntetteket szabályozó lia- tározmányai és a fegyelmi eljárás, illetve a fegyelmi vétségek közt fennáll. Különösen a mentesség kérdésénél, ha az általam hangsúlyozott összhangot következetesen keresztül akarjuk vinni, figyelemmel kell lennünk а ВТК. határozmányaira, az abban érvényesült elvekre. Ezen elveknek megfelelően kell azután megoldani azon kérdést, mely esetekben védekezhet a köztisztviselő azzal, hogy az ő ténykedése felsőbb hatósági meghagyásból történt. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a magyar ВТК. idézett fejezete összhangzásban áll azon alkotmányjogi elvekkel, a melyeket az 1870 : XLII. t.-cz. is kifejezésre juttatott, a mennyiben az egyéni, egyesülési és gyülekezeti jognak a közigazgatási hatóságok által történhető megsértéseit büntetőjogi sanctio alá helyezte. A BTK.-nek ezen alkotmányjogi intentióit élesen és minden kétséget kizárólag az indokolás nem egy helyütt érvényre juttatta és magát a törekvést, hogy a közhatalom kezelése biztosítékokkal vétessék körül, a következőkben fejti ki: «Kimagaslik mindazonáltal úgy ezen, valamint a. többi megjelölt törvényekből a magyar törvényhozásnak az alkotmányosságban gyökerező azon erős törekvése, hogy a közhatalom garantiákkal öveztessék körül és mindegyik köztörvényhatósági tisztviselő az állam által vagy az állam nevében reá bízott hatalom mikénti kezeléséért felelőssé tétessék. A köztörvényhatósági hivatalnok felelőssége képezvén a sarkalatos tételt, természetes, hogy e felelősség béltartalmának az esetekhez képest különbözni kell. Míg tehát a csekélyebb visszaélések a felügyelő és fegyelmi hatóság intézkedéseiben megtalálják a szükséges repressiót, addig a súlyosabb visszaéléseknek, mint az állami rendre és a polgári szabadságra veszélyes merényleteknek a büntetőtörvény alá vonását a legfontosabb közérdek követeli». És élesen fejezi ki az indokolás, hogy a határvonal, a mely a felelősség kérdésében mérvadó lehet: egyedül a törvény, —- azt mondván: «Nagy tévedés volna azonban azon hiedelem, hogy hivatali bűntett csak az által követhető el, ha a köztörvényhatósági közeg a reá bízott hatalmat törvényellenesen használja. Az állami és társadalmi rendnek, a jognak és az azt, megvalósító intézménynek nem csupán az képezi sarkkövetelmé6i 2*
