Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
17 folyomány nem áll be. De még ha a fegyelmi bíróság a hivatal- vesztést ki is mondja, a képtelenséggel indokolva ezt, — az illető tisztviselő a javaslat 14. §. értelmében ismét megválasztható vagy kinevezhető, mert az idézett §. értelmében csakis a másod- ízbeni hivatalvesztés-büntetés vonja maga után a további szolgálati képesség elvesztését. A hivatali kötelesség teljesítésére való képtelenség kimondása csak azon tisztviselő, kezelő és segédszemélyzet tekintetében volna alkalmazandó, kiktől az 1883: I. t.-cz. külön kimutatandó minősítést nem kivan, a többiekkel szemben azt határozottan kizártnak kellene kijelenteni. A fegyelmi eljárásnak helye van az 1. §. b) pontja szerint: ha a tisztviselő botrányt okozó, erkölcstelen életet él vagy ilynemű kihágást követ el. A javaslat itt is eltér azon helyes fogalommeghatározásoktól, a melyeket az eddigi fegyelmi törvényeink megállapítanak. így az 1871: VIII. t.-cz. 20. §. b) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el azon tisztviselő, ki botrányos magaviseleté miatt tiszteletre és bizalomra méltatlanná válik. Hasonlókép rendelkeznek az 1874 : XXXIV. t.-cz. b) pontja, 1874: XXXV. "t.-cz. 179. §. második kikezdése. Mindez idézett törvények a súlypontot arra helyezik, hogy azon közegek, kikre az állam ily fontos teendők ellátását bízza, magaviseletük által a köztiszteletet és bizalmat megérdemeljék. Csakis e javaslat tér el ezen helyes iránytól és nem tekinti szükséges kelléknek, hogy a köztisztviselő magaviseleté ne legyen olyan, mely a tiszteletet, bizalmat és köz- becsülést megingatná, sőt még az erkölcstelen élet folytatását sem tekinti fegyelmi vétségnek, ha az botrányt nem okoz. Helytelen, midőn a javaslat idézett intézkedése erkölcs elleni kihágásokat említ, mert ilyeneket az 1879: XL. t.-cz. nem ismer; annak 7-ik fejezete ugyanis a közrend és közszemérem elleni kihágásokról szól. Az újabb törvénynek tehát, a mennyiben az ezen fejezetben foglalt cselekményeket érti, a törvényben elfogadott megjelölést kell átvenni. Az előbb idézett fegyelmi törvényeknek helyes formulázása szükségtelenné tette a kihágásoknak külön felemlítését, mert az ott adott meghatározások oly tág körűek, hogy mindezen esetek abban benfoglaltatnak. 59 2
