Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
4 két, a melyeket mérlegelve adhatnánk számot arról, hogy ebben és ebben az ügyben Lachaud-nak volt-e igaza, vagy az államügyésznek ? így, egyoldalulag informálva; csaknem ki vagyunk szolgálva az ékesszólásnak, rabjai vagyunk a bűbájnak, a varázslatnak, a melyet az eloquentia akkor is képes előidézni, ha nem halljuk a szónokot, csak olvassuk beszédét, s ha — a mi pedig még lényegesebb — nincs is igaza. De árnyoldalai mellett is bálával tartozunk Sangnier-nak. Bármily hiányosak és egyoldalúak is bevezetései, naivak és hézagosak jegyzetei, lehetővé tette, hogy a szóló művészet ritka példányait mi is élvezhessük, a kiknek sem időnk, sem kedvünk, a «Gazette des Tribunaux» negyven évi folyamát átböngészni. Tudnunk kell ugyanis, hogy Lachaud több mint negyven éven át (1841—1882) plaidirozott és a mikor meghalt 1882 de- czember 12-én, Falateuf Oscar, a párizsi ügyvédek bátonnierja így apostrophálta az elhúnytat: «Ha a gondviselés megengedi az elköltözöttnek, hogy bele pillanthasson a földi dolgokba, úgy Lachaud jogos büszkeséggel mondhatja, szemügyre vevén a helyet, melyet elfoglalt: űrt hagyok magam után. Vannak-e sokan, a kik ugyanezt mondhatnák?» Ez a pótolhatatlan férfi mondta egy Ízben: «Nincs nemesebb, de egyszersmind nehezebb hivatás, mint az ügyvédé: jellemet és tehetséget kíván egyaránt. Egy ügyvédnek a legkülönbözőbb tehetségeket kell egyesítnie magában: józan észszel, képzelő erővel és melegen érző szívvel kell bírnia. Mint a szó és a tett emberének bátornak, jónak és önzetlennek kell lennie. Ki merné remélni és föltenni magáról, hogy valódi ügyvéd?» — Ha valaki, úgy Lachaud tehette ezt. A védelem megtestesülése, a vádlottak őre volt. Egyetlen domináló szenvedélye: az igazság keresése. Nemcsak Francziaországban plaidirozott, hanem Algírban, Belgiumban, sőt Egyptomban is. Az angol miniszterek ő rá akarták bízni a hírhedt Alabama-ügyet, a mely Anglia és Amerika közt képezett vitás kérdést. S csak a hazafiságon múlt, hogy nem ő lett Anglia érdekeinek védője. Győzött azon, több oldalról nyilvánult s kétségkívül jogosult felfogás, hogy angol nemzeti érdeket angol ügyvéd van hivatva védeni, még ha egy se találkozik olyan, a ki Lachaud-val mérkőzhetett volna. Röviden jelezni kívánom, hogy Lachaud védbeszédeiből a t
