Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
A fogadó lajstromában, a hova Kinckné beszállt, egy Kinek János nevű ember is előfordult, a kinek szintén nyoma veszett. Az első föltevés az volt, hogy ez a Kinek János pusztította el családját. A véletlen azonban csakhamar más nyomokra vezetett. Havre- ban egy rendőr előtt feltűnt egy idegennek látszó munkás rejtélyes magaviseleté: letartóztatta, de a ficzkó útközben belevetette magát a tengerbe. Szerencsére egy hires úszó volt a közelben s kifogta. A letartóztatott egy 20 éves, vézna kinézésű munkás volt, s Troppmannak nevezte magát. Eleinte össze-vissza hazudott mindent, de végre is kisült, hogy ő mérgezte meg az öreg Kinck-et és 10 éves fiát Elsassban s azután meggyilkolta az asz- szonyt, a ki terhes volt s öt gyermekét. Mindösszeségesen tehát nyolez ember halálát okozta ez az egy gémberedett alak. Irtózat fogta el egész Parist. Türelmetlenül követelték, hogy mihamarabb el legyen: Ítélve. Nem elégedtek meg a puszta halálbüntetéssel, hanem felnégyelést és egyéb kínzó, példás, büntetéseket hoztak javaslatba. A mikor pedig nyilvánosságra került, hogy a vérszopó Troppmann Lachaud-t kérte föl ügyvédjének s ez el is fogadta, az indignatio általános volt. Fenyegető levelek halomszámra érkeztek a védőhöz, a ki ezek hatása alatt kezdte védbeszédét. «Troppman fölkért, hogy védelmezzem. Kötelességet teljesítek ezzel. Azok, a kik nem ismerik az ügyvéd hivatását, csodálkozhatnak. A kik azt mondják, hogy vannak oly förtelmes büntettek, oly iszonyú gonosztevők, hogy lehetetlen a büntetésnek legcsekélyebb enyhítést is követelni, a kik így gondolkoznak, tévednek és nemes indignatiójukban, az igazságot összetévesztik a haraggal és boszúvai.» Lachaud nem kívánta menteni az irtózatos bűntettet; megmondta, hogy mielőtt ügyvédje lett volna a vádlottnak, bírája volt, csak azt hangsúlyozta, hogy Troppmann egymagában nyolez, vagy mondjuk hét egyént nem mészárolhatott le. A védelem súlypontja tehát abban feküdt, hogy ne Ítéljék el, ne végezzék ki hevenyészve ezt a komor, hallgatag, s jóllét ábrándképeibe fulladt, Sue «Bolygó zsidó»-ja által rögeszmére keltett 20 éves ifjút, mert akkor esetleg örökre büntetlenül maradnak bűntársai, hanem íüggeszszék föl a tárgyalást; s nyomozzák újra a vétkeseket. És ebben tökéletesen igaza volt Lachaud-nak. De a közvélemény erős nyomása alatt összehívott esküdtszék, ha már egyszer összeült, 26 26
