Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)

Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]

, 20 ugy, bogy Pamvné, borzasztó hányások után, november 17-én kiszenvedett. Az itt röviden előadottakat La Pommerais a legvakmerőb­ben tagadta, s letartóztatásakor Pauwnénak hozzá intézett 23 levelét mutatta föl. Ezekkel a levelekkel azt akarta igazolni, bogy az egész biztosítást az asszony eszelte ki s ő teljes erővel igyekezett arról lebeszélni bogy az azon kölcsönök fedezetére szolgált, melyeket ö az asszony rendelkezésére időről időre bocsá­tott, s bogy Pauwné még szeptemberben a lépcsőn leesett, s oly súlyos sérülést szenvedett, bőgj' abban meg is halt. A vizsgálat folyamán azonban constatálva lett, bőgj' a 23 levél közül Pauwné egyetlen egjret se írt önként; azokat egytől egyig La Pommerais dictálta s nyomban magával vitte. A levelek megvizsgálásakor kitűnt ugyanis, bogy postabélyeggel nem vol­tak ellátva, s egyiken se látszott nyoma azon kikerülhetetlen gyűrődéseknek, a melyeknek minden oly levél ki van téve, a mely több kézen megy keresztül. Viszont vádlott nem is állította, hogy azokat küldöncz útján kapta volna kézhez. Pauwné megmérgezésén kívül még egy más bűn elköveté­sének alapos gyanúja is terhelte La Pommeraist: 1861 -ben anyósát is megmérgezte. Ily tényállás mellett s a mikor a vádat Oscar de Yallée kép­viselte, Lacbaud-nak nagyon hálátlan föladat jutott, a midőn a fölmentés mellett plaidirozott. Hiába fektetett súlyt arra, hogy vádlott határozott tagadásával szemben nincs bebizonyítva se a mérgezés ténj'e, se pedig az, liogj’ La Pommerais lett volna annak alanya; hiába apellált az esküdtek szánalmára, vádlott tisztességes családjára, ősz atyjára és bánatos nejére. Azon büszke kijelentése se hatott, hogy ő nem köti magát azon védelemhez, melyet vádlott mint rendszert terjesztett elő, s keresi az igazságot vele vagy nélküle. Az se változtatott a dolgon, hogy a biztosítási ügj-letet, a melynek létrejöttét habozás nélkül gazságnak tekin­tette, igyekezett mereven elválasztani a mérgezési bűnténytől. Az esküdtek enyhítő körülmények nélkül bűnösnek találták La Pom­meraist, s a törvényszék halálra ítélte. Lachaud ugyan meggyőzte a császárnét az elitéit ártatlanságáról s az ő unszolására Napoleon a kérvényre ráírta a megkegyelmezést, de az igazságügyminisz­ter, Baroche, magából kikelve rohant a Tuilleriákba, s megér­tő

Next

/
Oldalképek
Tartalom