Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
, 20 ugy, bogy Pamvné, borzasztó hányások után, november 17-én kiszenvedett. Az itt röviden előadottakat La Pommerais a legvakmerőbben tagadta, s letartóztatásakor Pauwnénak hozzá intézett 23 levelét mutatta föl. Ezekkel a levelekkel azt akarta igazolni, bogy az egész biztosítást az asszony eszelte ki s ő teljes erővel igyekezett arról lebeszélni bogy az azon kölcsönök fedezetére szolgált, melyeket ö az asszony rendelkezésére időről időre bocsátott, s bogy Pauwné még szeptemberben a lépcsőn leesett, s oly súlyos sérülést szenvedett, bőgj' abban meg is halt. A vizsgálat folyamán azonban constatálva lett, bőgj' a 23 levél közül Pauwné egyetlen egjret se írt önként; azokat egytől egyig La Pommerais dictálta s nyomban magával vitte. A levelek megvizsgálásakor kitűnt ugyanis, bogy postabélyeggel nem voltak ellátva, s egyiken se látszott nyoma azon kikerülhetetlen gyűrődéseknek, a melyeknek minden oly levél ki van téve, a mely több kézen megy keresztül. Viszont vádlott nem is állította, hogy azokat küldöncz útján kapta volna kézhez. Pauwné megmérgezésén kívül még egy más bűn elkövetésének alapos gyanúja is terhelte La Pommeraist: 1861 -ben anyósát is megmérgezte. Ily tényállás mellett s a mikor a vádat Oscar de Yallée képviselte, Lacbaud-nak nagyon hálátlan föladat jutott, a midőn a fölmentés mellett plaidirozott. Hiába fektetett súlyt arra, hogy vádlott határozott tagadásával szemben nincs bebizonyítva se a mérgezés ténj'e, se pedig az, liogj’ La Pommerais lett volna annak alanya; hiába apellált az esküdtek szánalmára, vádlott tisztességes családjára, ősz atyjára és bánatos nejére. Azon büszke kijelentése se hatott, hogy ő nem köti magát azon védelemhez, melyet vádlott mint rendszert terjesztett elő, s keresi az igazságot vele vagy nélküle. Az se változtatott a dolgon, hogy a biztosítási ügj-letet, a melynek létrejöttét habozás nélkül gazságnak tekintette, igyekezett mereven elválasztani a mérgezési bűnténytől. Az esküdtek enyhítő körülmények nélkül bűnösnek találták La Pommeraist, s a törvényszék halálra ítélte. Lachaud ugyan meggyőzte a császárnét az elitéit ártatlanságáról s az ő unszolására Napoleon a kérvényre ráírta a megkegyelmezést, de az igazságügyminiszter, Baroche, magából kikelve rohant a Tuilleriákba, s megértő
