Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
60 föl nem állítják s még kevésbé kívánjak meg bizonyos delictum tényálladékához. Nyílt kérdést képez azonban szerintünk az, hogy a bíró a ssokásszerűséget, mint súlyosító körülményt a büntetés kimérésénél figyelembe veheti-e! Készünkről e kérdésre igennel felelünk, mert kétségtelen, hogy a bűncselekmények szokásszerü elkövetője súlyosabb büntetést érdemel, egyrészt nagyobb veszélyességénél, másrészt intensivebb gonoszságánál fogva. Ez okból azt hiszszük, hogy ha a bíró a cselekményből vagy annak mellékkörülményeiből a szokásszerüséget megállapíthatja, úgy azt a büntetés keretén belől, mint súlyosító körülményt mindenesetre tekintetbe veheti. A szokásszerüségnek minősítő körülmény gyanánt való tekintetbe vétele hazai törvényünkben egy más alakban t. i. a Jvisszaesés alakjában jön elő. A magyar btkv. ugyanis a visszaesést a lopásnál (338. §.), rablásnál (349. §. 1. pont), sikkasztásnál (357. §.), orgazdaságnál (371. §.), és csalásnál (381. §. 3. pont) részint minősítő, részint büntetést fokozó körülmény gyanánt állítja fel, azon más újabb codexek által is acceptált indokból, mert ez a tettes bűnös szokásának nyilvánnlását képezi. Az újabb törvényekből átalában a «consueto delinquendi» íigyelembe vétele majdnem teljesen kiszorult és helyébe lépett a visszaesés, mint minősítő körülmény. E változtatás practicus szempontból kétségtelenül sokat könnyít a dolgon, mert most a bíróságnak csak az előzetes megbüntetéseket, illetve elítéléseket kell constatálni s nem kell a tettesnél fenforgó bűnös* hajlam megálllapításának nehézségeivel küzdenie. De bármennyire megfeleljen ez újítás a gyakorlati élet követelményeinek, elméleti szempontból két kifogást kell ellene tennünk. Helytelennek tartjuk ezt mindenekelőtt azért, mert kétszeri vagy háromszori elkövetés alapján a tettesnél a szokás- szerűséget praesumálni mindenesetre merész dolog. A törvény pedig akkor, midőn az előszöri, illetve másodszori visszaesést azon indokból állítja föl minősítő körülmény gyanánt, mert ez a tettesnek bűnös szokásáról tesz tanúságot, valóban nem tesz egyebet, mint két vagy három elkövetés alapján pr te sum álja a szokásszerűséget, holott ezt ily csekély számú büncselekmény144
