Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)

Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]

54

bűncselekmény indoka valamennyi következőre kihat s azokat mintegy önkéntelenül előidézi.

HXlschner (Deutsches Strafrecht I. 545. 1.) akkor látja a szokásszerűséget fenforogni, ha az ugyanazon motívumból eredő cselekmény gyakrabbi ismétlése által a tettes jellemében megszilárdult a bűnös hajlam, melynek folytán az illető ezen bűnös motívum ellenében mind jobban és jobban elveszti az ellenállási erőt.

A szokásszerűség ismérveinek felállítása e kérdés legalaposabb specziálistájának: WAHLBEBG-nek sem sikerült. Szerinte (id. ért. a GnüNHUT-féle Zeitschrift V. köt. 489 és köv. 1.) a szokásszerűséghez megkivántatik, hogy a tettes az illető — ugyanazon vagy hasonnemű — bűncselekményt rövideb b időközökben, minden kínálkozó alkalommal (?) ismételje és pedig legalább is háromszor, előleges büntetés nélkül elkövesse és hogy mindezen cselekmények a tettes jellemvonásává vált bűnös hajlam kifolyásaiként jelentkezzenek, mely bűnös hajlam minden kínálkozó alkalommal előzetes megfontolás és észrevehető t'ópren- kedés nélkül is előidézi a bűncselekményt.

Ez ismérvek majdnem mindegyike ellen alapos ellenvetést, lehet tenni. A mi mindenekelőtt azt a kívánalmat illeti, hogy az illető bűncselekménynek legalább háromszor kell elkövettetnie, úgy részünkről ezt azért nem fogadhatjuk el, mert a szokásszerüség fenforgását vagy fenn nem forgását — szerintünk — az ismétlések számához kötni nem lehet. Minden ilyen számmeghatározás mindig önkényes és nem kielégítő, mert lehet, hogy több, lehef, hogy kevesebb bűncselekmény mellett lesz megállapítható a szokásszerüség.

Wahlberg azon kívánsága, hogy a szokásszerű bűntettesnek mindefi kínálkozó alkalmat föl kell használnia a bűncselekmény elkövetésére, azt a kötelességet hárítaná a büntető bíróra, hogy beigazolja, miszerint a tettes valóban egy alkalmat sem mulasztott el fölhasználni, a mi pedig teljesen lehetetlen. Azonkívül könnyen megtörténhetik, hogy a tettes nem vette észre a kínálkozó alkalmat, vagy rajtaéretéstől fél s így egy esetben nem követte el az illető bűncselekményt a nélkül, hogy megszűnt volna szokásszerű gonosztevő maradni.

Eendkíviil nehezen volna megállapítható, ép azért prac138