Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)

Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]

54 bűncselekmény indoka valamennyi következőre kihat s azokat mintegy önkéntelenül előidézi. HXlschner (Deutsches Strafrecht I. 545. 1.) akkor látja a szokásszerűséget fenforogni, ha az ugyanazon motívumból eredő cselekmény gyakrabbi ismétlése által a tettes jellemében megszilárdult a bűnös hajlam, melynek folytán az illető ezen bűnös motívum ellenében mind jobban és jobban elveszti az ellenállási erőt. A szokásszerűség ismérveinek felállítása e kérdés legala­posabb specziálistájának: WAHLBEBG-nek sem sikerült. Szerinte (id. ért. a GnüNHUT-féle Zeitschrift V. köt. 489 és köv. 1.) a szo­kásszerűséghez megkivántatik, hogy a tettes az illető — ugyan­azon vagy hasonnemű — bűncselekményt rövideb b időközök­ben, minden kínálkozó alkalommal (?) ismételje és pedig leg­alább is háromszor, előleges büntetés nélkül elkövesse és hogy mindezen cselekmények a tettes jellemvonásává vált bűnös haj­lam kifolyásaiként jelentkezzenek, mely bűnös hajlam minden kínálkozó alkalommal előzetes megfontolás és észrevehető t'ópren- kedés nélkül is előidézi a bűncselekményt. Ez ismérvek majdnem mindegyike ellen alapos ellenvetést, lehet tenni. A mi mindenekelőtt azt a kívánalmat illeti, hogy az illető bűncselekménynek legalább háromszor kell elkövet­tetnie, úgy részünkről ezt azért nem fogadhatjuk el, mert a szokásszerüség fenforgását vagy fenn nem forgását — szerin­tünk — az ismétlések számához kötni nem lehet. Minden ilyen számmeghatározás mindig önkényes és nem kielégítő, mert lehet, hogy több, lehef, hogy kevesebb bűncselekmény mellett lesz megállapítható a szokásszerüség. Wahlberg azon kívánsága, hogy a szokásszerű bűntettes­nek mindefi kínálkozó alkalmat föl kell használnia a bűncselek­mény elkövetésére, azt a kötelességet hárítaná a büntető bíróra, hogy beigazolja, miszerint a tettes valóban egy alkalmat sem mulasztott el fölhasználni, a mi pedig teljesen lehetetlen. Azon­kívül könnyen megtörténhetik, hogy a tettes nem vette észre a kínálkozó alkalmat, vagy rajtaéretéstől fél s így egy esetben nem követte el az illető bűncselekményt a nélkül, hogy meg­szűnt volna szokásszerű gonosztevő maradni. Eendkíviil nehezen volna megállapítható, ép azért prac­138

Next

/
Oldalképek
Tartalom