Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
51 miatt elitélve, újabban ebben mondalik ki vétkesnek, az ellen a bíróság az elitélés alkalmával kijelentheti, hogy ő «szokásos bűntettes» s a 691. §. engedélye szerint ezen egyének a grófság bírói hivatalnokai felügyeletének ép oly mérvben vethetők alá, mint a kiskora szülői vagy gyámja felügyeletének.™ A franczia törvényhozás pedig egy 1884-ben hozott törvényben kimondta, hogy a kik az illető törvényben meghatározott delictumokért bizonyos számban már voltak büntetve, büntetésük kiállása után franczia gyarmatokba deportálhatok és életfogytig ott tarthatók.G4 A kérdés mindenesetre elég fontos és életbevágó ahhoz, hogy minél több oldalú megvitatást és részletes szabályozást igényelhessen, de egyúttal annyi mellékkérdéssel van kapcsolatban, hogy a jelen értekezés keretén belől minden részletét alig lehet kifejtenünk. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a mint helytelenítjük azt a íennebb ismertetett, nemcsak szigorú, hanem kegyetlen irányt, melyet néhány újabb író követel s néhány újabb törvény elfogadott: ép úgy nem tartjuk elégségesnek a kérdést egy átalánosságban tartott doctrinér phrazissal megoldani, hanem megkívánjuk, hogy az államhatalomnak valóban megadassák a lehetőség a szokásszerü gonosztevők ellen szükség esetén minden megkivántató intézkedést megtehetni. Csakhogy nem tartozunk azokhoz, kik a szokásszerű gonosztevők büntetésének súlyosbításában, vagy fokozásában föltalálni vélik a panaceát, mely e nagy társadalmi bajt alaposan meggyógyítsa. Erős meggyőződésünk, hogy a gyógyszer nem a szabadságvesztésbüntetések tartamának folytonos meghosz- szabbításában, hanem a börtönügy gyökeres reformjában s főleg abban rejlik, hogy a büntetés végrehajtása alatt, úgy átalában, mint különösen a szokásszerü gonosztevőknél, kiváló súly helyeztessék a javításra, hogy az átmenet a szabadságvesztésbüntetésből a teljes szabadságra lehetőleg közvetíttessek és gond fordíttassék arra, hogy az elbocsátott egyénnek megélhetése szabadonbocsátása első napjaiban biztosítva legyen s az illető ne kényszeríttessék önfentartása végett azonnal visszatérni ■a bűn útjára. Részünkről sokkal több eredményt várunk ettől, mint a 4* 135
