Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
11 tekhez, hogy tekintsék Calzado fiának, a kifogástalan fiatal embernek jövőjét: Garcia 5 évi s Calzado 17 havi börtönre lett ítélve, a mely ítéletet a felsőbb bíróság is helybenhagyott. Annál bámulatra méltóbb sikert aratott Lachaud a Texier- féle mérgezési ügyben. (Affaire de la Meillerave.) 1867 aug. havában Parthenay egész vidéke izgalomba jött azon hir hallatára, hogy Texier Péter, általánosan ismert és tisztelt, gazdag földbirtokos meghalt es hogy sógornőjét, özvegy Texiernét, gazdasszonyát, Bichard Francoiset és Madame Texier atyját, Charlot-t letartóztatták, azzal vádolva őket, hogy Texier Pétert ők mérgezték meg. «Texier Péter — így kezdi a vádlevél — 53 éves garzon egyedül s visszavonultan élt meilleraye-i kastélyában s hosszas szenvedés után hah meg 1867 aug. 11-én. Betegsége sajátossága s az őt környező személyek magatartása az orvosokban a mérgezés gyanúját keltették föl, a mi kötelességükké tette, hogy följelentést tegyenek. E följelentés folytán a bíróság rögtön fölkereste a haldoklót s oly nyilatkozatokat szerzett s oly bűnjeleket talált, a melyek a fölébredt gyanúnak csak megerősítésére szolgáltak. A haláleset után megejtett vizsgálat kiderítette, hogy Meil- leraye-ben egy nagy, a kapzsiság által sarkalt bűn követtetett el. Az elhunyt Texier egészséges, erőteljes ember volt. Voltak ugyan köszvénv-bántalmai, de ezek egészségét nem alterál- ták valami nagyon. Maga mondta nem egyszer, hogy emésztő szervei jól működnek. Csupán 1867 jul. eleje óta kezdett erős diarrhoeja lenni s azóta folytonos erős hányás-inger kínozta. Augusztus elseje óta fájdalmai fokozódtak s tizennegyed napra rá halt meg, iszonyú kínok között. A bonczolásnál az lett consta- tálva, hogy Texier arsenicummal mérgeztetett meg. Texier gyomorbajának kezdete azzal az időponttal esik össze, a midőn sógornéja kezdi sűrűn látogatni. Julius 15-ike óta plane állandóan Meilleraye-be telepedett meg, leányaival, cselédeivel : mintha csak leste volna sógora halálát, ö volt a beteg mellett, kizárólag, a gazdasszonynyal együtt. Ketten készítették élelmét s a házi orvos, dr. Ganne, által rendelt orvosságokat ők adták be. A háziorvosnak már julius 27-ike óta sejtelme volt, hogy a beteggel valami rendkívülinek kellett történni, mert orvosságai a legváratlanabb, a legmegfogliatatlanabb eredményeket idézték u