Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
17 fogalmával nem foglalkoztak; azon törvények pedig, melyek egyes üzletszerű gonosztevők ellen intézkedéseket tartalmaznak, jobbára csak az illető bűncse'ekmény üzletszerű elkövetésének ismérveit sorolják fel, de magát az üzletszerűség fogalmát átalánosságban nem határozzák meg. Matthaeus müvének egy helyéből (de criminibus Ruhr. de furtis cap. III. n. 10.) azt lehet következtetni, hogy a középkori jogirodalomban az üzletszerűség ismérvéül azt tekintették, hogy a tettes az illető bűncselekményt már legalább két ízben elkövette. i Ugyanez a felfogás található a múlt század végén készült porosz Landrechthen, mely törvény egyátalán igen nagy előszeretettel viseltetik az üzletszerűség fogalma iránt, azt igen számos esetben fölemlíti s a szokásszerűséget ennek kedvéért egészen mellőzi. Az 1815-ki bajor btkv. 85. §-a, mely az üzletszerű bűnpártolásról szól, szintén azon intézkedést tartalmazza, hogy a ki két ízben elkövette az illető bűncselekményt, úgy tekintendő, mint a ki annak elkövetéséből magának üzletet csinál. Oly intézkedés volt ez, mely jelentékenyen közrehatott a szokásszerűség és üzletszerűség fogalmának összezavarására, a minthogy egész a legújabb időkig hiányzott a biztos ismérv, melynek alapján a két fogalom közt elvi distinctio tétethetett volna. 4. §. A szokásszerű és üzletszerű büntetendő’ cselekmények tanának legújabb fejlődése és irodalma. A szokás- és üzletszerűség tanának kifejtése sem a törvény- hozásban, sem a jogirodalomban nem mondható még befejezettnek. Határozottan bizonyítja ezt az a tény, hogy e tanra nézve oly eltérő intézkedéseket tartalmaznak s — minden elvi alap nélkül — oly lényegesen különböznek egymástól a modern büntető törvények is, hogy egymásnak ellentmondó, és gyakran téves intézkedéseik tisztába hozatala s corrigálása csak a jövőtől várható. Egyes büntető törvények (mint pl. a toszkánai codex), sem a szokás-, sem az üzletszerűségről nem szólnak, mások (mint a 2 101
