Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
14 lévén a rendes büntetés a római polgár számára, ennélfogva úgy a súlyosító, mint a minősítő körülmények teljesen ismeretlenek voltak. A császárok korában a felsorolt körülmények nem gátolták volna a szokás- és üzletszerűség megkülönböztetését, de ennek daczára részünkről azon nézeten vagyunk, hogy a szokás- és üzletszerűség fogalma azon tisztaságban és azon jelentőségben, a mint az ma meg szokott különböztettetni, a római büntetőjogban már csak azért sem található fel, mert bármily bámulatos tökélyre vitték a rómaiak a magánjog rendszerének kifejlesztését, büntetőjoguk — szerintünk — korántsem oly kifejlett, hogy benne a bűnösség ily complicált alakzatai megkülönböztetve lettek volna. Az ellenkező nézetnek azonban igen tekintélyes pártfogói vannak. A régibb német criminalisták egyik kitűnősége: Abegg azt állítja, hogy a köztársaság és a császárság büntetőjogának egyes büntetései nemcsak az idő jellege és politikai tekintetek folytán lettek oly túlszigorúakká, hanem ezen rendkívüli szigor tulajdonképeni magyarázata abban rejlik, hogy e fokozottabb büntetések által, bizonyos bűncselekmények gyakrabbi elkövetését, ismétlését vagy épen üzletszerű folytatását akarták sújtani.18 Az illető törvényhelyek azonban, melyekből Abegg e nézetét kimagyarázni akarta, — mint alább bővebben kifejtjük, ■— szerintünk nem erősítik meg ezen állítását, a mennyiben vagy inkább a puszta bűnismétlésre vonatkoznak, vagy egyátalán semmi hivatkozást sem tartalmaznak az üzletszerűségre és Abegg s nehány más német criminalista egyedül gyanítás alapján, minden biztos bázis nélkül tekintették bennük e fogalom felállítását. S miután a felhozott fragmentumokban az üzletszerűség sem az illető bűncselekmény tényálladékához tartozó, sem minősítő körülmény gyanánt nem található, ennélfogva ezekből egyátalán nem tűnik ki az, hogy a római jogban az üzletszerűség fogalma a modern értelemben előfordult volna. Ugyanez áll a szokásszerűségre nézve, habár nehányan ez utóbbi tekintetben is az ellenkező nézeten vannak.19 II. A szokásszerűség fogalmának tulajdonképeni megalkotói gyanánt a középkori olasz practicusokat20 kell tekintenünk, 98