Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja [15., 1883]
14 gatására előadó rendeltetik, ezt is mindezen esetekben felmenti az előkészítő iratok vagy legalább a kereset tanúlmányo- zásától. Messze vezetne az előadott vázlatot még egyebekben indokolni és még messzebb a napirenden levő tárgyat csak megközelítőleg is kimeríteni. Egy perrend sorsa, mindenesetre nem csak annak betűitől, hanem azok egyéniségétől is függ kik hivatva vannak annak életet adni, a biráktól és hozzá kell tennem az ügyvédektől is. Azonban a törvényhozó nem vigasztalhatja magát a bírák jóságával, a mondás, hogy jobb a rossz törvény jó bírókkal, mint a jó törvény rossz bírákkal, nem az ő vigasztalására lett megírva. Neki és azoknak, kik mint mi, föladatait elő akarjuk készíteni a legjobb elveket gondosan, minden oldalról egybevágó módon kell igyekezni megvalósítani. Ezzel azonban nézetem szerint még nem tett eleget feladatának. A legjobb törvény, plane egy perrend, mely oly sokat kénytelen a bíróság és felek dispositiójára bízni, elfajul, ha nincs meg kellő környezete. És e környezet között, hogy egy igen prózai dologgal fejezzem be előadásomat, nem utolsó helyet foglal el egy jó költség-törvény. Ha az ügyvéd, hogy itt egyre kérjem fel különösen figyelmüket, a mi még érintve sem lett, nem a teljesített munkának terjedelme, a períratok hossza, a tárgyalások száma stb. szerint díjaz- tatik, hanem taksája a per értéke szerint átalányban van megállapítva, akkor nevezetesen a halasztás, nem csak hogy nem lesz érdekében, hanem egyenesen érdeke ellen. Pedig a tárgyalás eldarabolása, a halasztás, egyike a szóbeliség legnagyobb ellenségeinek. I)r. Fayer László s. k., Csemegi Károly s. k., jegyző. elnök.
