Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
kitűnő alapeszméket leszámítva, a mi szükségleteinknek es szellemünknek igen kevéssé felelne meg.» E nyilatkozat még érdekesebb, mint Feuebbach-ö. Benne a történeti iskola ellentmondásai a legeclatánsabbúl tükröződnek vissza. Minden esetre közeledés a franczia rendszer elfogadása felé, de még mindig haboz s megállapodásra nem jut. Mittekmaiee mái- sok tekintetben emancipálta magát az előbb idézett két író annyira hangoztatott, a nemzeti történeti iskola bélyegét magán viselő chiméráitól. Erre mutat már 1832-benBonnban megjelent művének czíme is: «Der gemeine deutsche bürgerliche Civilprocess in Vergleichung mit dem preussischen und französischen Civilverfahren, und mit den neuesten Fortschritten der Processgesetzgebung». Nem az ős- germán jellegre fekteti többé a fő súlyt, nem attól teszi függővé valamely perrend hasznavehetőségét, hanem vizsgálja annak a politikai intézményekkel való összefüggését; kíméletlen kezekkel rántja le a leplet a közönséges német perjogról, melyben a római jog tételei gépiesen, sokszor megfordított értelemben alkalmaztattak. Elismeréssel nyitatkozik a franczia perrendről, mely szerinte hosszú időn át fejlő törvényszéki szokásnak gyümölcse és tiszteletre méltó jurisprudentiának műve. Mittee- maieb mindennek daczára a legélesebb támadásokat intézi a franczia eljárás ellen; jól indult okoskodása a skepticismusban vész el s semmi positiv eredményre nem jut. A 1 e grati о n ab i 1 i s ab b álláspontot Holzschuhee foglalta el a Németországban és ennél fogva nálunk is oly kevéssé méltányolt és olvasott müvében: «Der Rechtsweg к Neki volt bátorsága a nemzeti történeti iskola chimeráival szembe szállani, a minek egyedül köszönheti, hogy érdemei korában elismerésre nem találtak, de más részről azt is, hogy az utókor mind a tudomány, mind a törvényhozás terén igazat adott neki, midőn az általa kijelölt útra léptek. «Műve» — mint előszavában mondja — «azon az észleleten alapul, hogy a perjog terén a szóbeliségnek fél akarása nem javuláshoz, hanem roszabbodáshoz vezet». О már ekkor okúit a félszeg törvényhozások példáin; épen ezért szerinte «a szóbeliséget egészen kell akarni, minden következményeivel, s a törvényhozásnak magát minden lényeges pontban a franczia per rendszeréhez, mint követendő mintához 7
