Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Telekkönyvi reformok Az 1885. május 12-én tartott vita [26., 1885]

If!

de külön kijelölve hasítandó ki, — s a tényleges birtokosnak adatik birtokába.

e) Ha a tényleges birtok átírási igényének a telekkönyvi tulajdonos nem mond ugyan ellen, de elhalálozás, távoliét, kiskorúság vagy más akadályok miatt a birtokváltozás telekkönyvi bekeblezésére alkalmas beleegyezést azonnal beszerezni nem lehet: ez esetben a kérdéses részlet a telekkönyvi tulajdonos neve alatti birtokívben külön megjelölendő s a tettleges birtokosnak új birtokával együtt, de külön kijelölve adandó ki.»

íme ez a törvényes fölhatalmazás alapján kiadott és 5 év óta már érvényben álló és, mondhatom (mert 1879-ik év óta birtokrendezési ügyekkel foglalkozó eljáró biró is lévén nem egyszer volt alkalmam életrevalóságát kipróbálni), nagyon üdvös hatású rendelet nem kívánja meg annak okiratilag leendő kimutatását, hogy a telekkönyvi tulajdonosnak, illetve örökösének joga az ingatlanra nézve mikor s hogy szűnt meg? sem azt, hogy az átírást kérő tettleges birtokosnak joga mikor és hogyan kezdődött? de még csak azt sem kívánja, hogy szerzési okiratot mutasson elő; sőt mi több, a tényleges birtoklásra nézve még helyhatósági bizonyítványt sem követel. Mert tökéletesen elegendőnek tartja, hogy, ha az átírást kérőnek tényleges birtoklása a felek által elismert, vagy legalább kétségbe nem vont valóság, — s nem kérd és nem keres többé se jogczímet, se szerzési módot, sem okiratot, hanem egyenesen megrendeli, hogy a d) pont alatti esetben az átírásnak ellenmondó telekkönyvi tulajdonosnak új tagjában, — az e) pont alatti esetben pedig az ő saját tagjában külön jelöltessék ugyan ki, de mindig az ö birtokába adassék, a kérdéses ingatlannak megfelelő egyenértékű új bir- tokrészlet s ekként az ő tényleges birtokjoga megvédessék.

Ha már most tagosítások alkalmával a tettleges birtokost ennyi figyelemre méltatjuk, birtokjogát meg a telekkönyvi tulajdonos ellenében is megvédjük: nincs értelme annak, hogy épen akkor gördítsünk elébe ok nélkül akadályokat, midőn a czél előtt, a telekkönyvi tulajdon megszerzése előtt, áll.

De tegyük fel, hogy javaslatom mellett minden óvatosság daczára is megtörténnék az, hogy egyik-másik telekkönyvi tulajdonos jogsérelmet szenvedne.

Kétségkívül, hogy ez baj. De sokkal kisebb baj. mintha