Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Telekkönyvi reformok Az 1885. május 12-én tartott vita [26., 1885]
fi teriumban az az aggodalom, hogy a polgári törvénykönyv hatályba lépte előtt nem lehet új telekkönyvi rendtartást alkotni: mert az igazságügyminiszterium hódolt a képviselőház határozatának és 1876. évben elkészítette és egy füzetben közzétette a következő javaslatokat: I. Törvényjavaslat a telekkönyvi rendtartás tárgyában, ii. :L 'örvényjavaslat az ujonan szerkesztett telekkönyvek közzétételéről és kiegészítéséről. III. Utasítás-tervezet a telekkönyvi ügyvitel tárgyában. Rendkívül érdekes e törvényjavaslatoknak indokolása. 1876-ik évben az igazságügyminiszter ekként indokol: «E két törvényjavaslat által három czél éretik el: 1. az ország különböző részeiben eddig a telekkönyvi eljárás tekintetében fennálló eltérő rendeletek helyébe egy egyöntetű eljárás hozatik be, és az absolut korszakból származó különböző ideiglenes rendeletek törvény által váltatnak fel és így a telekkönyvnek hitele törvéjiy által biztosíttatik; 2. az eljárásban érvényesíthető egyszerűsítés hozatik be és 3. az ezen eljárásban eddig tapasztalt hiányok is kipótoltatnak kiegészítés vagy kijavítás által. A törvényből az ügyvitelre vonatkozó rendelkezések kihagyattak; mert ez tulajdonkép a törvény végrehajtásához tartozik, és sokszor gyors azonnali kiegészítést vagy módosítást igényelvén, legczélszerübben rendeleti útra hagyandók; miért is az ügyvitel egy külön utasításba foglaltatott. A fenebbi három pontot külön tekintve, világos, hogy visszás állapotnak jele, ha az országnak különböző részeiben ugyanazon tárgy iránt eltérő eljárási szabályok állanak fenn és tényleg a gyakorlatban emiatt nehézségek merülnek fel; úgy szintén visszásságnak tekintendő, hogy ezen fontos jogintézmény törvény ótalma alatt még nem áll, és csak az absolut korszakból származó rendeletek által szabályoztatik. Az egyszerűsítés a két törvényjavaslatban és az utasításban különösen a következőkre terjed ki: a) Megszüntetik ez által azon visszásság, hogy járásbíróságoknál ugyanazon ügyeket egyes biró, törvényszékeknél pedig tanács intézi el, és ezen ügyek felett a felsőbb bíróságoknál is különbözőleg összeállított tanácsok határoznak; az egyesbirói