Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Csillag Gyula: Nézetek a telekkönyvi reformról [24., 1885]
22 a földbirtokosok bejentéseivel be nem érve, minden oly változást, melyet akár az adó- és illetékszabási vagy telekkönyvi hivatalok közléseiből, akár a községekben való és időnkint teljesítendő helyszíni vizsgálatokból kinyomoznak, följegyezni tartoznak, — és ugyanezen nyilvántartó hivatalok, ha oly birtokváltozást tapasztalnának, melyről a telekkönyvi hatóság végzéséből még nem értesültek: a telekkönyvi hatóságot értesítik, mely a törvényjavaslatban foglalthoz hasonló eljárás mellett a feleket az átiratás kérelmezésére bírságok által szorítja. Ezen kívül a hagyatéki bíróságok feladatává is tétetett, a jogerőre emelkedett végzések alapján — ha a fel nem kérelmezné az átíratást — a telekkönyvi bejegyzés iránt az intézkedést megtenni. Ily eljárás mellett telekkönyveink a valódi birtokállapot hü tükrét fogják nyújtani s a földhitel szilárd alapját képezendik. Volnának még észrevételeim a javaslat vegyes intézkedéseire is, de ezeket más alkalommal és más helyen teendem meg. T. tagtársaim szíves figyelmét megköszönve, azon észrevétellel fejezem be előadásomat, hogy ha a telekkönyvek behozatala az absolut kormánynak kétségkívüli érdeme volt: ezen intézmény czélbavett megszilárdítása, — ha az helyes alapon történik — a magyar alkotmányos kormányzat egyik legnevezetesebb alkotása leend. * * * Elnök Csemegi Károly; T. Jogászegylet! Abból a meggyőződésből indultunk ki, hogy tulajdonkép a főkérdés, a mire telekkönyvi rendszernek törekednie kell, az, hogy a birtokállapot a valódi állapotnak megfelelő legyen, hogy t. i. az legyen a telekkönyvi birtokos, kit jogszerűleg a birtokjog, vagy a tulajdonjog illet, ügy Káplány Géza ur előadása, valamint igen t. tagtársunk dr. Csillag ur mostani értekezése is ezen kérdés megoldása körül forog. Hogy ebben a tekintetben igen nagy calamitások vannak, méltóztatnak tudni. A mindennapi élet a legiszonyúbb alakban tünteti fel mostani állapotunk zilált voltát. Méltóztassék elhinni, hogy a Curiának büntető-tanácsaiban csalás czíme alatt alig fordulnak elő oly számban esetek, mint azok, melyekben az ingatlan egy előbbi volt birtokos által eladatik, holott ő azt már régen eladta másoknak és már
