Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Csillag Gyula: Nézetek a telekkönyvi reformról [24., 1885]
19 Nem akarom a községi jegyzők hivatalát csekélybe vermi, sem megbízhatóságukat nagyban s egészben tagadni, — igaz, hogy utolsó fokban ők az államhatalom tevékeny műszervei ; de kérdem, oly hivatalos közegek, kiktől az 1883. I. tvczikk is utó végre csak hat középtanodai osztály elvégzését kívánja, nyújtják-e azon megnyugvást, azon garantiát, hogy az állam e fontos jogot, mely által az egyesek jogbiztossága oly közelről érintetik, egész biztossággal rájuk ruházhatja. A telekkönyv nem egyszerű tabellaris és rubricalis kimutatás, melybe beje- gyezgetnek és kitörölnek, hanem sokszor nehéz problémákat nyújtó olyjogi instrumentum, melybe egyes bejegyzések megítélése szakférfiaknak és tudósoknak is gondot okoz. — Igaz, hogy eddig is sokszor a községi jegyzőkhöz fordultak a felek, de talán felesleges utalnom arra, mily különbség van ezen állapot további tűrése és azon javaslat közt, mely nyilvános mandátumot adna nekik a telekkönyvi jogok fölvételére. T. Jogászegylet! Ha már Aristoteles óta megszoktuk az állam czélját a jogbiztosság létesítésében keresni: valóban ezen legfontosabb államczél ellen vétenénk akkor, ha a legalsóbb sphaerában, a falusi községekben, azon jogtudatlan népnél, mely a helyes jogi tanácsra leginkább szorul, — a kellő qualificatio kikötése nélkül ily szabályokat hoznánk be. Ezen okoknál fogva nem pártolhatom a szaktanácskoz- mány azon javaslatát sem, hogy a községi jegyzők kérvényezési joggal bírjanak, míg azon javaslatot, hogy a telekkönyvi kérvények ügyvéd vagy közjegyző által ellenjegyezve legyenek, mint a zúgirászat elfojtására czélzó helyes indítványt, már azért is helyeslem, mert helyes kérvények beadása mellett a telekkönyvi hatóságok eljárása is nevezetes egyszerűsítést nyerne. Minthogy ezúttal csak a hitelesítési, nem pedig okmánykényszerről van szó, Káplány úr többi javaslataival nem foglalkozom. A szóbeli bevallások eszméjét a telekkönyvi hatóságok előtt már évekkel ezelőtt, úgy a jogirodalomban mint a jogászgyűlésen is, védelmeztem. Hogy két ügyvéd feljogosítva legyen oly telekkönyvi okirat felvételére, mely a közjegyzői okirat hatályával bir, nehezen valósítható eszme, már a felelősségi teher megoszlása miatt is, — mert, bár elismerem, hogy az eladó, a jelzálogos hitelező érdekeit képviselő ügyvéd gondosan
