Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Csillag Gyula: Nézetek a telekkönyvi reformról [24., 1885]
14 nézetem szerint a jogbiztosság kíván, hogy tudniillik a fölvételt igénylő tettleges birtokos részéről ily esetben a szerzési okirat is dőmutattassék. Csak ez esetben látnám a jogbiztosságot megóva. A közbeeső nyilvánkönyvön kívüli birtokosokkal ugyanis a javaslat igen kurtán bánik el, pedig lehetséges, hogy az igénylő egyikkel-másikkal szemben csak birlaló, ki a jogezímet igazolni nem képes s az említett bizalmi férfiak bizonyítványa pedig könnyen megszerezhető. Ám a közbeeső átruházásokról az okiratok előterjesztése ne kívántassék, de a tettleges birtoklás alapján fölvételt igénylő mindenesetre legyen köteles azt előmutatni. Ekkor leend meg a teljes összefüggés. Kimutatandó leend okiratilag, hogy abekeblezett tulajdonosnak, illetve örökösének, joga az ingatlanra nézve mikor s hogy szűnt meg és hasonlókép kimutatandó: hogy a fölvételt igénylő mostani birtokosé mikor s hogyan kezdődött! — A lánczszem közbeeső részei a javaslat értelmében kipótolhatok. A törvényjavaslat azon kiindulási pontja, hogy a telekkönyvek birtoklapjai a kataszteri munkálatokkal összhangzásba hozassanak, régi kívánalma a közhiteinek, a nyilván- könyvi jogbiztosságnak. A telekkönyveknek a földadókönyv szerinti fölvételét elvül mondotta már ki az Erdély számára kibocsátott 1870-iki telekkönyvi rendtartás, valamint a telekkönyveknek tagosítás folytán eszközlendő átalakítását szabályozó igazságügyministeri rendelet — ámbár egy későbbi rendelet permissive megengedte a földadókönyvi számoktól való eltérést is — és így az előbbi helyes elvtől némi tényleges nehézségek miatt csakhamar eltért, a mit őszintén fájlalni kell. Németországban, Meklenburg és Poroszország telekkönyvi törvényei vitték ki legteljesebben ezen összhangzatba hozatalt s ez ott minden helyes telekkönyvi szervezet vezérszabályának tekintetik. Förster, az 1872-iki porosz telekkönyvi törvény jeles commentátora kiemeli e törvény nagy előnyét, mely abból áll, hogy az egyes jószágtestek nagyságának és fekvésének megállapítása tekintetében az adókönyveket veszi a telekkönyvek alapjául s mindkét intézményt oly módon hozza egymással kapcsolatba, hogy azon változások, melyeknek a jószágok jogilag és tettleg is alávettetnek, mindkét könyvben kifejezést nyerje-
