Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Csillag Gyula: Nézetek a telekkönyvi reformról [24., 1885]
i 12 kell kimutatnia, mint a telekkönyv átalakításánál, hol kénytelen jogát a telekkönyviig bejegyzett személy irányában igazolni.» Erre vonatkozólag azt vagyok bátor megjegyezni, bogy a tényleges birtokállapot tekintetbevétele szabály ugyan a helyszínelésnél — tehát mindig a tettleges birtokos puhatolandó ki, s az jegyzendő be — de ott, hol annak előtte már telekkönyvek léteztek és ezeknek alapján nyilvánkönyvi tulajdonjogok állottak fen: ezekkel szemben a helyszínelés egyszerűen «tabula rasát» nem alkothatna a tettleges birtokos javára, szóval a második helyszinelési fölvétel nem nyújthatna neo-acquisitiót a telekkönyvi állapottal szemben, és a helyszinelési bizottmányok nem lehetnének neo-aquisitica commissiók. De — hogy igazságosak legyünk — ezt így az uj helyszínelés pártolói sem akarják. Hivatkoznak a telekkönyvek uj fölvételét rendelő 1874-iki osztrák törvény 22-ik §-ára, mely szerint «a telekkönyviig már addig is fölvett ingatlanok tekintetében a birtokkal összekötött jogok és az ingatlanokat terhelő szolgalmak kinyomozásába csak akkor lehet bocsátkozni, ha azok telekkönyviig még bejegyezve nincsenek és csak annyiban, a mennyiben ama jogok vagy szolgalmak tekintetében a telekkönyv szerint jogosítottak ellenmondása folytán a felek közt teljes egyetértés létre nem jön.» De épen ezen hivatkozás arról győz meg, hogy az Alsó- és Felső-Austriában, Salzburgban, Karinthiában, Morvaországban és Sziléziában az 1874 junius 2-án kelt törvények által elrendelt fölvételi eljárás csak improprie mondható helyszínelésnek, az nem volt egyéb, mint a telekkönyveknek uj fölvétele, uj szerkesztése — Anlegung der Grundbücher — melynél a bekeblezett jogok figyelembe vétettek, és ez történik a javaslat szerint nálunk is; mert — mint az indo kolás a 19. §-hoz mondja — «a betétek kizárólag a telekjegyzőkönyvek és a kataszteri munkálatok alapján el nem készíthetők, mert a kataszteri felvétel és esetleg a birtokszabályozás folytán a részleteknek nemcsak helyrajzi számai és térfogata, de helyi fekvése is változást szenvedvén, az azonosítás csak a helyszínén ejthető meg, a tényleges állapot nyomozását pedig másutt, mint a hely színén, teljesíteni czélszerű nem lenne.» A mi pedig a tettleges birtokállapot kinyomozását illeti, ez oly mértékben, mint az említett helyszínelésnél elérhető
