Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
2!) Ily szokásjogon — a prastori judicaturán és a classikus jogászok irodalmi munkásságán — épült fel a római jog azon része, mely az imperatorok világuralmát és tekintélyét túlélte. Ily szokásjog képezte minden nép ösjogát. A vallás által szentesített, a fejedelmi és népbiráskodásban nyilvánuló szokások előzik meg az Írott törvényt mindenütt. A szokásjog volt utóbb, a középkorban, a particularis jogok myriádjainak fentartója. Ezek conilictusa legyőzhetlen bonyodalmakat szült egyes ország területén belül is. Daczolt a király rendeletéivel. A centralisáló monarchia és ennek egyetemes igazságszolgáltatása, politikai, hatalmi érdek vezetett az egyenlő és egységes jog statuálásához. A forradalom az észjog nevében ugyanezen álláspontra helyezkedett, nem ismerte a múltnak, a történelmi elemnek kegyeletét, ellenkezően irtó háborút viselt ellene; nivelláló, erőszakos actiója a monarchikus jogegységre törekvés folytatása, ennyiben a jogfolytonosságé volt. A nemzetiségekből, provinciákból összéforrasztott nemzet és állam nem ismerte az ókor és középkor türelmét a sokjogn- ság iránt. És a codificatió a magánjog terén többnyire a jogegység létesítésének, mint politikai czélnak, szolgálatában állott. Természetesen betömni kivánta a particularismus forrásait. Alig vagy épen nem ismerte el a szokásjogot. Magát az oczeán- nak statuálta, melyből mindent meríteni kell. Utána csak a törvényhozó szabhat ismét más jogot. így történt a kontinens legtöbb államában, még ott is, hol az sok történelmi, különjogú nemzetiségből és fajból alakult, mint Austriában. A német birodalom most törekszik, teljes állami egység nélkül is, a magánjogi particularismust lehetőleg végleg kiküszöbölni, miután a szokásjogot máris egyes nagyobb államok kódexei nagyrészt eliminálták. Némi kivételt a conservativ Anglia és a sokfajú Oroszország képez, melyek nem is gondolhatnak még teljesen egyenlő- sítő codificatióra. Nálunk is félnek a particularismustól. A nemzetiség, a törvényhatóság ellenében az egységes nemzet és állam, a törvényhozás mindent absorbeáljon. Ma is még külön magánjog van Magyarországon, Erdélyben, Fiúméban, külön joga lesz ezentúl is Horvátországnak.
