Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Emmer Kornél: A polgári peres eljárás reformja [14., 1883]
16 a Cour rendelkezésére álló periratok, bizonyítékok és zárindítványok tartalmának kifejtésénél (developpement), az ügyvédek kerülendik a hosszadalmasságot és az ismétléseket, tartózko- dandnak különösen, minden ténybeli költésektől s az ellenfelet meglepő idézetektől, úgy mint minden fölösleges és haszontalan beszédtől». És a fötörvényszék elnöke Prelle de la Nieppe úr, miután megtudta mi járatban vagyok, felkiáltott: «Mily szerencsések önök magyarok, hogy pdaidoiriejeik nincsenek, mennyi időt vesztünk mi gépezetünk e fölösleges kerékzetével!» (rouage superfiueux) s ez a párisi bírói körök gondolkozása is. A Cour de cassationnál hallgattam egy tárgyalást, melyen az ügyvédek igen szép és nagy érdeklődéssel hallgatott beszédei után, az elnök nyomban felvette az asztalán készen fekvő határozatot s kihirdette. (A tanácskozás a plaidoirie előtt volt.) Feltűnt nekem az is, hogy a Code de procédure területén sehol sem láttam bírót jegyzeteket tenni az audience alatt. Ils reposent sur les dossiers — volt a magyarázat. («Megnyugszanak a percsomóban.») Ott tehát ne keresse az értekező úr a periratok és perbeszédek kölcsön-hatása problémájának megoldását s elégedjék meg azon általa is contemplált helyes megoldással, melyet fölöslegből képzelő tehetsége tulajdonít csak a francziáknak. Nemcsak a perek, de az ítéletek konyhájába is el kellett volna tehát néznie értekező úrnak; de úgy látszik e tekintetben úgy járt Párisban, mint én Rómában, ki ott voltam, de a pápát nem láttam. Eddig tehát az alapgondolatra nézve egyetértek az értekező úrral, csak kifejtettem és indokoltam az övével egyező véleményemet. Most arra kell áttérnem, a miben vele egyet nem értek s ez a közvetlenség, melyről azt állítja, hogy Francziaországban nem ismerik fogalmát sem s boldogok e tudatlanságban. Eltekintve attól, hogy a kereskedelmi és sommás eljárásban ott is meg van a közvetlenség, ismerik fogalmilag és nagyon is megkívánják azt a rendes eljárásra nézve is. De előbb jöjjünk mi tisztába a fogalommal. Nem vitatom, hogy a «közvetlenség» etymologice mindazt, a mit e szóval mondani akarunk, kifejezné. E tekintetben osztja e conventionalis műszó a «szóbeliség» sorsát; nem fedi a fogalmat, melyet azzal összekötünk ; sok tekintetben összeolvad a
